Határozatismertetés

Alábbiakban ismertetjük a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetőinek október 7-i és november 17-i megbeszélésein hozott döntések közönségre tartozó részeit. A határozatok a korábbi vezető, és vezetői ambíciókat tápláló fiának felmentése nyomán kialakult új helyzet nyomán születtek. A kérdésekben a vezetők teljes összhangú döntéseket hoztak.

1. A mozgalom egységét megőrizzük, a nevet tovább visszük. A kialakult új helyzet legnehezebb pillanataiban is az első és egyértelmű állásfoglalás volt a csoportok vezetőinek részéről, hogy egységünket megőrizzük, a vezetőjétől megvált mozgalom együtt megy tovább. A Magyar Nemzeti Arcvonal név további használata számunkra független attól, hogy az MNA-t életre hívó, ám annak vezetésére alkalmatlanná vált korábbi vezető mit kezd magával.

2. A mozgalmat átmenetileg a vezetői testület irányítja. Jelen helyzetet pont úgy kezeljük, mintha vezetőnk elhalálozott volna (nyugodjék békében!). Bár több olyan személy is van, akit megtehetnénk vezetőnek, de olyan ember jelenleg nincs egy személyben, aki alkalmas és méltó lenne a mozgalom kizárólagos Vezetőjének lenni. Az új vezetőt az idő és a szükség ki fogja emelni. A mozgalom irányítását átmenetileg a vezetői testület végzi. (Gyakorlatban eddig is így volt.) Szükség esetén ideiglenes vezetőt jelölünk ki, de annak személyét (de tényét sem feltétlenül) nem fogjuk nyilvánosság elé tárni. Ha a köreinken kívül valakinek (pláne egy bukott vezetésnek) nem tetszik a "demokratikus" felállás, számunkra teljesen érdektelen. Rendünket biztosítja az a letisztult eszmeiség, ami az igazság útjáról letért, részrehajló és alkalmatlanná vált vezetést is elsöpörte.

3. A mozgalom keresztény alapjait erősítjük. Politikai ideologizálás helyett ezt tekintjük mértékadónak. Egységes szertartásrendünk alapjait aszerint dolgozzuk ki, hogy a különböző történelmi egyházak felekezeteihez tartozóknak egyöntetűen elfogadható legyen. A mozgalom külső köreihez tartozókkal szemben a továbbiakban sem támasztunk vallási alapú elvárásokat, csupán erkölcsi-életviteli alapon mérlegelünk.

4. A mozgalom politikai nézetei szerint jobboldali, hazafias alakulat, Prohászka hungarizmusát tekinti alapkövének. Idealista, nemzeti és konnacionalista. A népi és nemzeti hagyományokra alapuló haladást képviseli. Visszautasítja a materializmust, az erre épülő kommunizmust, népi és nemzeti hagyományaink megtagadását és kigúnyolását.

5. A magunk körül történő folytonos árokásást beszüntetjük. Iránymutató meglátásaink véka alá nem rejtése mellett véget vetünk a hazafias oldalon történő folyamatos ellenségkeresésnek, rosszindulatú kritizálásnak, fennhéjázó lenézésnek. Nézeteinkből alkudni ezután sem kívánunk, ám az igazság képviselete mellett igazságosságra törekszünk, másokat lenéző kizárólagosság helyett.

6. A társadalmi nyitásra vonatkozó terveink (miközben helyi szinten a csoportok a maguk elképzelései és lehetőségei szerint megkezdték a kísérleti munkálatokat) kidolgozás alatt állnak, azok egyelőre nem tartoznak a nyilvánosságra. A szeptemberi történelmi lehetőség elszabotálását nem csupán mozgalmi hibának, de nemzetárulásnak tekintjük, melyet az ezzel távolabb került új rendszerben ekként is fogunk jutalmazni.
Minden egyéb döntés belső mozgalmi jellegű, bizalmas információ.

Magyar Nemzeti Arcvonal vezetése

Tájékoztatás a Magyar Reményt érő aknamunka hátteréről

Egy az MNA vezetőinek megküldött belső anyag került a birtokunkba, melyet most megosztunk a tisztelt nagyérdeművel. A feljegyzés még a Magyar Remény konferencia megrendezése előtt született, majd több kiegészítés is került hozzá, ugyanis az írója csak a végső esetben kívánta felhasználni. A szöveget most külön nem kommentáljuk, azt majd egyes részeit kiemelve, külön bejegyzésekben tesszük meg.

Jó szórakozást kívánunk a Bt. szégyentörténetének aktuális fejezetéhez!

Talán már többen értesültek róla, hogy az MNA vezetése pár nappal a rendezvény előtt szembefordult azzal, és gőzerővel a rendezvény megvalósulása ellen munkálkodik. Ennek okáról tájékoztatom az érintetteket.

A történet ott kezdődött, hogy talán valamikor tavasszal ifj. Győrkös István körbejárta csoportjainkat, hogy csinálni kellene valamit politikai síkon, konkrétan szervezzünk pártot. Ez az elképzelés közben finomodott, folyamatosan alakultak ki az elképzelések.

A munkának a borsodi vezetők gőzerővel nekiestek. Ifj. István talán egyetlen megbeszélést folytatott le, ahol egyébként rögtön pártvezetést, miniszterelnökséget ígért a személynek, aki aztán végül is hátrált. Ez után sokat nem tett az ügyért. Az egyéb csoportok sem tudtak igazán mit kezdeni a feladattal. Annál jobban alakultak a dolgok Borsodban, illetve a borsodi vezetők által intézett országos megbeszéléseket illetőleg.

A történésekről amennyire e-mail-ben lehet, folyamatosan tájékoztattuk a vezetést, és a tervezés kérdéseiről is. Az építő jellegű hozzászólások mellett gyakran jöttek pesszimista hozzászólások, „úgysem lesz belőle semmi”, „nincs pénz, hagyjuk”, stb. Ellenkező irányú utasítás viszont nem volt. A borsodiak munkája egyre fokozódott, a központ viszont gyakorlatilag nem vállalt részt semmiben.

Augusztus közepén belső problémák jelentkeztek a mozgalomban. Konkrétan ifj. István személyét érték vádak, szervezési hibák és anyagi jellegű kételyeket illetőleg. A kérdés kivizsgálását id. István kategorikusan elutasította, ami feszültségeket állandósított a mozgalomban, pláne, hogy a vezetők véleménye gyakorlatilag semmibe volt véve.

Majd azt tapasztaltuk, hogy a vezetőség (a továbbiakban értsd ez alatt a nevezett két főt) gyakorlatilag le akarja mondani, vagy ki akar hátrálni a kezdeményezés mögül. Megrökönyödésünkre az egész úgy volt kezelve, mintha az nem a központi kezdeményezés alapján indult volna, hanem a mi magánakciónak, „amiből úgysem lesz semmi, ábrándokat kergetünk, és nagyot fogunk csalódni”. Kétségbeesetten igyekeztünk meggyőzni, hogy nem hagyhatjuk cserben a bennünk bízókat, mert ezzel végleg elúszik nemcsak a mozgalom tekintélye, de a nemzet utolsó esélye is. Végül, miután bizonyítottuk, hogy sokkal nagyobb jelentősége van a dolognak, mint a vezető gondolja, abban maradtunk, hogy folytassuk a szervezést.

Jelentős idő és energiaveszteség után, amit a belső kérdések emésztettek fel, gőzerővel folytattuk tovább a szervezést, igyekezve behozni az elmaradásokat. Ez után jöttek olyan kifogások a vezetés részéről, hogy gondok vannak a szervezéssel hiányoznak még dolgok. (Érthetően, mikor mással ment az idő, de ez semmiféle gondot nem jelentett.) Továbbá olyan állítások, hogy a részvételi szándékkal is gondok vannak, mozgalmon belül és kívül egyaránt, és a rendezvényt csak „István és embereinek” jelenléte mentheti meg. Néhány telefonhívás után kiderült, hogy ezek teljesen alaptalan állítások, minden megnevezett csoporttól készülnek. Hogy üljünk le, és vizsgáljuk ki, ki hazudik, ezúttal is elutasítás volt a vezetés válasza.

„Ennek semmi köze az értekezlethez. Egyrészt azért nincs, mert ez nem közgyűlési kérdés, másrészt viszont azért, mert csak az utóbbi pár nap eseményei tették valóban MNA üggyé. A konferenciával kapcsolatos történések negatív kihatásai miatt. István beszélt a nyíregyháziakkal, a debreceniekkel, jászokkal és a budapestiekkel. Tanácstalanok, de a Dunántúl még egységes, várják a döntést. Eddig ha csak egy félig-meddig sikeredett családi piknikként zajlott volna le az egész, az sem lett volna baj, de mivel már MNA üggyé nőtte ki magát, valamit tenni kell a nevetségességgé válás ellen. Igaz, hogy az ott összejövő szervezetek együtt sem érnek semmit, és politikai értékük is csak annyi, amennyit a jó propaganda ki tud hozni belőlük, de fiaskó esetén nagy lenne az MNA szégyene a lejáratási kampány miatt, melyet a Jobbik és a kuruc.info vezényelne le. És a fiaskó bele van programozva a konferenciába, a ravasz és kétszínű alakok tesznek majd róla hogy ez bekövetkezzen. Ez ellen csak egy jól felkészült, erőteljes politikai és szervezeti nyomással lehet sikeresen fellépni, és a dolgok mostani állása szerint ezt megvalósítani nem tudjátok. Egy hatásos szónoklat, egységes megjelenés és olyan légkör megteremtése, mely eleve kizárja a vitatkozást. Ezt nem lehet előírásokkal megakadályozni, ott kell ezt kiharcolni. Kell az ilyen erőpróba, mert ilyesmi nélkül tényleg csak egy piknik lenne ez a konferencia. Hogyan akarjátok ezt megoldani? És kivel? Ha István és az emberei nem lesznek ott, a sarokba nyomnak benneteket, még maccsotok sem lesz, mert az ilyesmiben gyakorlottak (máshoz nem is értenek). Hát ezért kellene ezt átbeszélni, mert különben csak a gondjaitok szaporodnak, és eredmény semmi. Esetleg betagozódhattok 26.alfonznak a soraikba.”

Nagyot nyelve folytattuk tovább a szervezést. Aztán jött az ukáz, ami a mostani helyzethez vezetett. Legegyszerűbb, ha ide másolom. (Ha valaki feltételezné, hogy bármit meghamisítok, bármikor felkereshet, szívesen megmutatom az eredeti leveleket!)

„Roland! A szeptember 22 konferencia 9.30-as kezdésekor elhangzó megnyitód után az MNA küldöttség vezetője, ifj.Győrkös István fog felszólalni. Ezt követően hamarosan szót kell kapnia a kommunista küldöttnek is. A többiek, mint politikailag és szervezetileg súlytalan csoportosulások, csak ezt követően mondhatják el a mondókájukat. Ez vezetőségi döntés, melyet az elmúlt időszak vitáiban nem érintett vezetők hoztak meg.”

Hamarosan fel is hívott id. István, megerősítve a fentieket. Azzal kiegészítve, hogy végül ifj. István elő fogja adni a vezetés elképzelését, ami még nekünk is meglepetés lesz. Arra az ellenvetésre, hogy az emberek úgy jönnek ide, hogy valamit már megbeszéltünk, tiszta a kép, nem akar senki szónoklatokat hallgatni, sem meglepődni, annyi volt a válasz, hogy akinek nem tetszik majd a mondóka, az elmehet haza, amúgy is mindenki jelentéktelen, ha pedig nekünk nem tetszik, kiléphetünk. Azt kérte, hogy este jelezzek vissza – tudván, hogy ez így nem kerek. Tehát egy héttel az esemény előtt át kellett volna variálnunk az egészet, vállalva azt, hogy esetleg teljesen másról fog szólni a rendezvény, mint amiért a résztvevők oda jönnek. Az után, hogy a vezetés részéről egész eddig (míg sejthető lett, hogy jó munkát végeztünk, és hatása lesz) teljesen érdektelen volt a rendezvény, és teljesen magunkra voltunk utalva! Persze, irányítson a vezetés, az a dolga – de ne egy héttel előtte jusson eszébe, segget csinálva a mi szánkból! Az emberek, akikkel egyeztettünk, bíznak bennünk – én pedig ezzel a bizalommal nem vagyok hajlandó visszaélni, a vezetés egész eddigi elégtelen hozzáállásának megkoronázásaként!

Alább id. Istvánnak írott levél.

„Tisztelt Vezető!

Szó elszáll, írás megmarad alapon a visszjelzést inkább itt teszem meg. Bizonyos dolgokat az utasítást illetőleg tisztázni kell. A Vezető is tudja, hogy nem kerek a dolog, nem véletlenül kért visszajelzést.

Tisztában vagyunk vele, hogy nem élvezzük a Vezető töretlen bizalmát - bár ez lassan már a vezetők 70 százalékáról elmondható - és érezhetően partvonalra vagyunk nyomva. A mór megtette kötelességét - a mór hallgathat! Ezen rágódni jelenleg sem időnk, sem energiánk, sem kedvünk nincs. Így csak a gyakorlati lényegre szorítkoznék, a mozgalom érdekeit szem előtt tartva.

Bár elöljáróban rögtön meg kell jegyeznem, tragikus, hogy az elmúlt idők eseményei nyomán a mozgalomban egy eddig ismeretlen hozzáállás érvényesül: mi és ti. Vagy ahogy éreztetve van: a mozgalom és Ti (azaz mi). De ahogy inkább mi látjuk: a központ és a mozgalom. Mert a vezetők 70 százaléka bizalomvesztett, de 90, sőt egyre inkább 100 százalék igényli az elodázott problémák rendezését.

Én senki nevében nem nyilatkozhatom, így a magam észrevételeit teszem meg, elsősorban a rendezvény, és annak tartalmi részére vonatkozóan. A tisztázás szándékával, a mozgalom, és elsősorban a nemzet érdekét szem előtt tartva.

A legutóbbi utasítást tartalmazott olyan kitételeket, melyek elvi és gyakorlati szempontból kérdésessé teszik a művelet sikerét.

Azzal kezdve, hogy a szervezők eszerint gyakorlatilag partvonalra lennének nyomva. Attól eltekintve, hogy az egész előkészítése jószerint csak a mi munkánk eredménye (a gyakorlati kivitelezésben már benne van a csoportok hozzájárulása, ami a későbbiekben is nélkülözhetetlen lesz), ez a továbbiakban is problémákat fog jelenteni. Ennek a dolognak a magja kétségtelenül Észak-Magyarország, ezen belül Borsod lesz. Ez nem egy olyan képlet, amit el lehet irányítgatni a fővárosból, vagy az ország másik végén lévő elefántcsonttoronyból. De még a szomszéd megyéből se nagyon. Itt jelen kell lenni! Ez nem a magunk jelentőségének hangsúlyozása, egyszerűen gyakorlati kérdés!

Arról nem beszélve, hogy akiket összeszerveztünk, bennünk bíznak, ránk számítanak. Vagy elfogadják mástól - esetleg teljesen mást, mint amit eddig egyeztettünk - vagy nem.

További problémát jelent, hogy nem tudjuk, milyen elképzelései vannak a központnak? Mivel mi sem "majd lesz valami" alapon szerveztünk, itt is kidolgozásra kerültek tervek, melyek a résztvevőkkel is leegyeztetésre kerültek. Egy héttel korábban sokat variálni már nem nagyon lehet. Pláne nem meglepetés alapon, mert annál stabilabb alapokat raktunk le. Az eddigiek alapján (melyeket mindenki elfogadott, és teljes mértékben érvényesül benne az akaratunk) az asztaltól biztosan úgy fogunk felállni, hogy egy új társadalmi-politikai alakulat született, melyet mi felügyelünk, szabjuk meg az irányát, és tartjuk kordában.

Lehet, hogy a központban kidolgozott elképzelések teljesen összhangban vannak ezekkel, de ezt tisztázni kellene. Miután itt kidolgoztunk, és részben egyeztettünk egy koncepciót, ami meglehetősen sok embert vonz, nem mondhatom azoknak, akikkel valamit leegyeztettünk, bíznak bennünk, hogy nem tudom, mi lesz. Nyilván jók a központ tervei, de mi ismerjük itt az embereket, a hozzáállásukat, mentalitásukat, mit, hogyan, mikor és milyen módon érdemes előadni nekik. Eddig a dolgaink működtek, bizonyítja ezt, hogy egyáltalán létre jöhet ez a dolog. Azt a Vezető sem gondolhatja, hogy nem az Arcvonal szellemisége és érdeke szerint dolgoztunk.

Egészen ez idáig jószerint magunkra voltunk hagyva. Onnantól, hogy jött az utasítás, hogy csinálni kellene valamit, a központ felől semmi további segítséget nem kaptunk. Még amit kértünk, azt sem. Hiába könyörögtem újra és újra, pont ahogy annak idején a Becsület Napja előtt, hogy legalább a csoportok felé menjen ki egy központi felhívás. Semmi. Ennek ellenére becsülettel elvégeztünk mindent. A rendezvény munkálataitól az egyeztetéseken keresztül a programok és tervek kidolgozásáig. Kevéssel a cél előtt mégis azért kellett harcolni, hogy egyáltalán meg legyen tartva a dolog, illetve ki ne hátráljon belőle a mozgalom. Egy héttel korábban pedig nem csak félre lennénk állítva, de egyeztetés nélkül egy ismeretlen koncepcióra kellene cserélni az eddig kidolgozott és mindenki által elfogadott terveket, kérdésessé tenni azt a stabil helyzetet, amit hónapok munkájával dolgoztunk ki.

Alapjában probléma lehet az esemény tartalmi kezelésével is. Egész eddig azt készítettük elő, és az az egész lényege, hogy egy új társadalmi-politikai képlettel rukkoljunk ki. Ehhez képest a központ által vázolt elképzelés egyfajta egyeztető üléssé minősíti át az egészet, ahol különböző álláspontokat képviselők szólalnak fel, és egyeztetik dolgaikat. Ez szép és jó (és az eredeti tervekben is szerepelt, más időzítéssel), csak akkor ebből ott az a képlet, amit mindenki vár, nem fog megszületni. Az értekezletre csak és kizárólag azokat hívtuk meg - még az eredetileg felmerülteket is rostálva, illetve átcsoportosítva - akik elhatározottak abban, hogy közös úton, egy új formában menjenek tovább, feladva politikai különállóságukat. Mindenki mást, aki bizonytalan, vagy csak szövetségesként, barátként jöhet számításba, vendégként hívtunk meg, az értekezletet követő tájékoztatóra. Így a különböző érdeklődő szervezetek, vagy akár a Munkáspárt küldötte (aki legutóbbi kérése szerint, ha szóba kerül, otthonvédőként lesz jelen).

Nem akarunk, és nem is lehetne mindent egy füst alatt lezavarni, mert a biztos helyzetet bizonytalanná teszi. A munkáspártos kapcsolat magasabb szintre emelését (amit a központi javaslat szorgalmaz) egy későbbi esemény keretében terveztük, mire mindkét fél táborában beérik rá a dolog, szerintem év eleje felé. Addigra viszont részünkről nem egy közepes létszámú szervezet fog tárgyalni egy hasonlóval, hanem addigra jóval kiszélesedettebb bázissal fogunk rendelkezni. (Ez nem álmodozás, van itt olyan kistelepülés is, ahol kapásból egy 40-50 fős helyi egyesület áll mellénk, önkormányzati képviselőkkel, helyi sajtóval, miegyébbel együtt.) Tehát most nem egy általános érdekegyeztetést kell tartanunk, hanem azoknak adni egy keretet, akik hajlandóak a mi elképzeléseink szerint dolgozni. Aztán jöhet minden tovább lépésről lépésre.

Végül, amire kénytelen vagyok kitérni, az a küldött személye. Mára gyakorlatilag az összes vezetőnk bizalmát elvesztette. Ez nem az én véleményem, nem Viktoré, nem a jászoké, nem a démonoké. Ez tény, amit a Vezető nem hagyhat figyelmen kívül, ha nem akarja tovább szítani a feszültséget. Ennek részleteire kitérni itt nem célom, mindenki el fogja mondani a véleményét, mihelyst meghallgatásra találnak. Ha nem találnak, az a mozgalom Szegedi-ügye lesz. Attól pedig mentsen az Isten, hogy ezt a mentalitás (legyen az vétlen hiba, vagy tudatos bűn) még a keretinken kívül is érvényesülni engedjük! Tovább fokozza a helyzetet, ha az ügyért dolgozókat félreállítva, színpadi kelléknek degradálva, a központ olyan embert akar a készbe ültetni, aki nemcsak hogy nem élvezi a vezetők támogatását, de az érdemi munkában sem sok része volt. A kezdeményező utasítás átadását és egy sikertelennek bizonyult megbeszélést leszámítva gyakorlatilag semmi. Utóbbi körút pedig többet ártott, mint használt.

Ha a Vezető nem zárkózik el mereven a fentiek átbeszélésétől, és van értelme, leutazunk, hogy rendezzük a dolgainkat. Ha nincs értelme, és csak elbeszélnénk egymás mellett, akkor számot vetünk azzal, hogy tud a mozgalom legjobban kijönni ebből a kellemetlen helyzetből. Vitatkoznunk felesleges, mindenkinek rámennek az idegei az őrlődésre - az érdemi munka helyett.

Végül annyi megjegyzés, hogy ez a helyzet nem lehet véletlen. Vártuk, mi jön közbe majd a rendezvény előtt, de ilyenekre nam számítottunk. Itt hihetetlen sötét erők munkálkodhatnak, ami sokkal veszélyesebb és összetettebb annál, semhogy x-t vagy y-t hibáztassuk ezért. Egyik utunk alatt beszélgettünk, hogy a rendezvénynek keresztbe lehetne (lehetett volna) tenni, ha a három szervezőt kiiktatják valahogy. Viktor azóta fel lett függesztve, az én helyzetem lassan még rosszabb lesz, Judit (aki talán kevésbé élvez védettséget a materiális támadásokkal szemben) napokig feküdt betegen. Vannak még más dolgok is, ilyen véletlenek nincsenek! Ezeket nem árt figyelembe vennünk!”

Végül utolsó esélyként vasárnap leutaztunk a központba, a levelet is útközben tudtuk csak postázni. Kértük id. Istvánt, mondja el, szerinte mit kellett volna csinálnunk, ha amit csináltunk, nem jó? Szóról szóra elmondta pont azokat az elvi alapokat, melyek szerint mi is dolgoztunk, az pedig nem érdekelte, hogy egyről beszélünk. Gyakorlatig az jött le, hogy az a probléma, hogy mi csináltuk.

Egy ponton volt eltérés, méghozzá a nemzeti kommunisták kezelése. Id. István szerint az egész lényege az ő részvételük, az összes többi „csömbörlék” (sőt, ők is, de az ő jelenlétüket lehet kihasználni). Ezért az ő elképzelésük szerint gyakorlatilag inkább egyfajta egyeztető testületről lett volna szó, esetleg valamiféle szövetségről, melynek lényege kommunisták jelenléte. Egész eddig egyáltalán nem erről szólt az egész, nem ezért hívtuk oda az embereket! A nemzeti kommunisták képviselőjét a nyilvános rendezvényre meghívtuk, tekintettel a baloldal-jobboldal felosztás felszámolását célzó törekvésre. Egyébként szemlélőként, inkognitóban kívánt megjelenni. További lépésekről is beszéltünk már, de a maga idejében!

Nos, ez nem az az elképzelés, amiért egész idáig dolgoztunk, és nem erről egyeztettünk veletek!

1. Ez egy teljesen más koncepció, mint amire mindannyian készültünk, mi egy új szervezetet hirdettünk meg, nem egy egyeztető testületet, vagy egy laza szövetséget!

2. Ennek a sikere kétséges, holott biztos álláspont bejelentését harangoztuk be!

3. A szervezők helyébe ültetni szándékozott személy saját köreinken belül is bizalmat vesztett.

4. A mindenkit lenéző mentalitásból pedig nagyon elegünk van!

Ezt mi így vállalni nem tudtuk! Nem fogunk segget csinálni a szánkból, sem hülyét azokból, akik bennünk bíznak! Mit mondtuk volna nektek: hát, nem biztos, hogy az lesz amiről beszéltünk, legyen meglepetés? Nem fogjuk a vezetőink (a szóban forgó két fő, és nem a teljes vezetés) ingadozása és felelőtlensége miatt veszélyeztetni a biztos helyzetet sem!

A hab a tortán, hogy a végén kiderült, hogy közben már tervezték a saját akciójukat, ahol gyakorlatilag egy „hasonló” ülést akarnak összehívni (az itt meglévő keretek nélkül, mert minden dolgozó vezetőt kitúrva képtelenek lennének összehozni egy épkézláb rendezvényt), ami a fentebbi elképzelésükre alapul. Az sem baj, ha a nemzeti kommunisták ezt nem akarják, mert alapítanak maguknak (!) egy kommunista pártot hozzá!

Mi folytatjuk, amit elkezdtünk! Nincs más választásunk, nem hagyhatjuk cserben azokat, akik bennünk bíznak! A mozgalom borsod megyei tagsága teljes egyetértésben jelen lesz. De könnyen lehet, hogy a tiltás ellenére más csoportjaink is. Eddig is mi dolgoztunk, az a mozgalom mi vagyunk. Valakinek most ér véget a küldetése, másoknak most kezdődik! A Magyar Reményért!

Éljen Magyarország!

Ui.: Tudjuk, hogy az aknamunka tovább fog folytatódni, és a fentieket is igyekeznek kimagyarázni. Mindenki döntsön józan esze, tiszta szíve és lelkiismerete szerint, a Jóistentől áldottan!

A Győrkös bt. ajánlata: kifordulós köpeny

Akik ismerték Győrkös Istvánt (nyugodjék békében), azok nap mint nap láthatják, miként fordít köpönyeget, lassan szinte mindennek ellent mondva, amit eddig állítólag, mint az MNA hajdani vezetője képviselt. Hogy azokat se tudja megvezetni, akik kevésbé ismerik, legfeljebb mindenkit leszóló írásaival találkozhattak korábban a Jövőnk.info-n, Kassai Ferenc név alatt, segítünk a hazug ember utolérésében. A kifordulós köpönyeggel (ismeretlen okból - hacsak nem a mindenáron korábbi bajtársaival való vitatkozás a cél) most épp Jobbik-barát külsőt igyekszik magára ölteni, hogy megtévessze a nyilván sztálinista "szélsőjobbra" vágyó jobbikos tömegeket...

De íme néhány, akkor még nagyon jellemző mondat, ugyanattól a személytől. A köpönyeg másik oldala.

"A Jobbikot lényegében azért hozták létre, hogy a nemzeti jellegű szociális eszmeiségű pártok (hungaristák) térnyerését megakadályozzák..."

"Tehát közös érdekünk lenne (a kommunistákkal!!! - szerk.) a Jobbik és a Szolidaritás háttérbe szorítása."

"Vonáék megirigyelhették a zsidó Tasnádi Péter kérészéletű tündöklését az utcai harcosainak az élén, és helyére pályáznak. Csakhogy Tasnádi azóta is börtönben van, és ezt a sorsot csak úgy lehet elkerülni, ha a weimari köztársaság idejéből ismert valódi harcokká fejlesztik az utcák birtoklásának műveleteit. Ettől viszont nem kell tartani több ok miatt sem. Mindenekelőtt az általános impotencia és a gyávaság miatt."

"Mindkét párt (Munkáspárt 2006 és Jobbik - szerk.) vezetősége teljesen elzsidósodott (ha nem is egyforma mértékben) ezért bármit is mondanak, semmit nem kell elhinni nekik. Hazugság minden szavuk. Akár nemzeti, akár internacionalista a retorika."

"A párttagság véleményére pedig nem adunk. A tanítvány nem lehet különb mesterénél, a párttag a vezetőinél. Mindenki olyan, mint az, akit szolgál. Mondják, hogy a Jobbikban sok jó ember van. Mi az, hogy jó ember? Jó szándékú? A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Vagy talán a butaság mentőkörülmény...."

"...rámutatunk végzetes hibáikra, tévedéseikre. Mondhatnánk, hogy javító szándékkal tesszük, de nem mondjuk, mert azok az idők amikor ez még javíthatott volna valamit, elmúltak. Csapásmérő szándékkal mondjuk..."

"És még azt is a tudomására hozzuk a cseppet sem tisztelt jobbikos társaságnak és cinkosaiknak, hogy ha eljön az igazi rendszerváltás ideje, az MNA-val úgy számoljanak, mint egy mindenre elszánt ellenséggel."

"Most ellenségek vagyunk és azok is maradunk, és ezt vegyék tudomásul a beírogatók is. Ezért a Jobbikot pártoló írásaikra, érveikre nem vagyunk kíváncsiak, teszünk rájuk. Ha tovább is írogatnak, olvasatlanul a kukába kerülnek a Jobbikot reklámozó leveleik."

"Ezek után mindazok, akik tovább tolják a Jobbik szekerét, a cionliberálisokat támogatják."

"A Jobbik elvakultjai a külvárosi lumpenek, akiknek lényeges az, hogy legyen még egy jól behatárolható társadalmi réteg alattuk, náluk jóval lejjebb. A cigányság, és egy-két közutálatot kiváltó zsidó. A Jobbik ezt szállította számukra, így teljes a megelégedettség. Azt, hogy ebből hogyan lesz nemzetmentő, nemzetépítő program, senki nem tudja."

"A vezetők alkalmatlansága a kisebb baj, a nagyobb az, hogy a mögöttük álló társaság sem alkalmas semmire, így képtelen a vezetőit jó irányba eltolni. Ezért politikai kultúráról nem beszélhetünk, de totális politikai csődről igen."

"a Jobbik egy üzleti vállalkozás, politikai álcaruhában."

A néhány hirtelen összegyűjtött megnyilvánulás elég jól érzékelteti, hogy a bt. újraírt előadása nem kerek! A "nincs közünk a Szegedi-ügy kiszivárogtatásához" (egyébként szintén érthetetlen), hasonlóan komponált színdarab kulisszatitkairól később.

Ilyen nyilvánvaló és gusztustalan köpönyegforgatáshoz viszont már ritka nagy szarházinak kell lenni!

Az idézett cikkek:

http://jovonk.info/2011/12/08/vilagnezeti-vagy-moralis-kulonbozoseg
http://jovonk.info/2012/01/15/jobbikos-levelezoknek-egy-tanacs
http://jovonk.info/2012/03/31/valasz-az-ertetlenkedoknek
http://jovonk.info/2012/05/20/az-utolso-felvonas
http://jovonk.info/2012/07/25/igazsag-es-az-ervenyesules

Kinek érdeke a Jobbik gyengítése? - Győrkös István válaszol

A Győrkös bt. honlapján a kétfő.net-en jelent meg egy cikk "Kinek érdeke a Jobbik gyengítése?" címmel. A cikket a linkre kattintva elolvashatja akinek van gyomra hozzá. A kérdésre maga Győrkös István alias Kassai Ferenc adja meg a választ egy 2012 júliusában megírt levelében. Amennyiben a bt tagjai hamisítást kiáltanak, úgy örömest megküldjük a nagyobb híroldalaknak az eredeti levél (fejléces) forrását és egy csinos képernyőképet is az eredeti levélről. :-)

"Feladó: István Győrkös <gyorkos.istvan@arcvonal.org>
Dátum: 2012. július 21. 15:31
Tárgy: Válasz a jobbikos levelezőknek. (átnézni, kiigazítani, javítani).
Címzett: "szerkesztőség Jövőnk.info" <szerk@jovonk.info>


A szerkesztőségbe érkeztek olyan kérdések, hogy miért a Jobbik ellen lépünk fel, amikor vannak nála sokkal veszélyesebb ellenségei is nemzetünknek? Vannak bizony, de nem a mi (a nemzeti-hazafias) térfelünkön, és addig, amíg itt nem alakul ki egy közös nevező, hatékonyan és a győzelem reményével nem állhatunk ki az igazi ellenség ellen. A Jobbik háborút kezdett az MNA ellen akkor, amikor a kuruc.info honlapon az MNA árulóinak felületet biztosított és átvette, majd ellenpropagandájában hasznosította azok hazugságait. Hibás helyzetértékelésből adódó cselekedetnek tekintettük ezt a műveletet, mellyel a Jobbik szövetségeseket remélt szerezni. Azok közül, akiknek akkor kedvezni akart, már egyetlen egy sincs a Jobbik támogatói között, tehát nem maradt más, mint egy ezzel szerzett ellenség.

Az áruló mindig áruló marad, soha meg nem változik, ezért velük szövetkezni életveszélyes őrültség. Erre talán már a Jobbik is rájött. Azt a véleményünket viszont, miszerint a Jobbik rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és ez vezetett az árulókkal való szövetkezéshez, a közelmúlt eseményei miatt felül kellett bírálnunk. Nem rossz helyzetfelismerés volt az oka a kezdeti MNA ellenességüknek, hanem a háttérerők elvárását teljesítette. Kezdettől fogva az volt a cél, hogy minden más hazafias-nemzeti csoportosulást vagy szétforgácsoljanak, vagy légüres politikai közegbe kényszerítsenek. A szétforgácsolási műveletet beolvasztással kezdték, majd belső bomlasztással, intrikákkal és egyes megvásárolható személyekkel olyan feszültségeket generáltak, mely az eredeti egységet teljesen felbomlasztotta. Ezt nem csak a szkinhed, betyársereges, hunniás kis (lényegtelen) társaságokkal, hanem a jóval nagyobb erőt jelentő Magyar Gárdával is sikeresen hajtotta végre. Az MNA keményebb diónak bizonyult, ezért hiteltelenítéssel, rágalmazással, hazugságokkal igyekeztek politikai vákumba kényszeríteni. Ez volt a legnagyobb tévedésük a helyzetfelismerés terén, amit ma már tudomásul is vettek. Az MNA-t is az egyáb kisebb társaságokhoz hasonlónak gondolták, és ilyen taktikát is választottak a felszámolására.

Fogalmuk sem volt (és valójában ma sincs) arról a szellemi és szervezeti fölényünkről, mely ezt a műveletüket nem csak kisiklatta, hanem ellenük is fordította. Semmilyen módon ártani nem tudnak, ellenben mi sok olyan kellemetlen információval rendelkezünk, melyeknek a nyilvánosságra hozatala rendkívül sokat árthat a Jobbiknak. Példa erre a Klein-Szegedi ügy, mely csak azért került a nyilvánosság elé, mert Borsodban igen erőteljes MNA ellenes tevékenységet észleltünk. Most ennek vége, mert a maradék energiáikat kénytelenek az egykor legerősebb, mára viszont romokban heverő Jobbikos megyei szervezetek újjáépítésére fordítani. Nem fog sikerülni.

A Jobbikot a cionista-liberális támadások csak erősítették, mert a megtévesztett közvélemény ezt hitelesítésként kezelte. Nem egy esetben a Jobbik vezetősége olyan provokatív rendezvényeket szervezett ennek az érdekében, melyek valóban nagy botrányokat keltettek a cionliberális oldalon, de mindig az egyszerű pártkatonák, gárdisták fizették meg az árát. A cionliberálisok által botránynak bemutatott műveletek azonban csak műbotrányok voltak, előre lebeszélt forgatókönyvek alapján történtek. A cionistáknak kell egy jól kézben tartható "szélsőjobboldali" párt, mely lenullázza, totálisan impotenssé teszi a hazafias erőket. És ezt a régi, jól bevált módszer szerint így kell felépíteni.

Ma már teljesen tisztán látjuk a Jobbik létrehozásának és fenntartásának valódi okait, ezért nem is teszünk lépéseket a kibékülés irányába. A Jobbik kezdte meg a háborút a kuruc.info honlapon, nekik kellett volna legalább elnézést kérni a hazugságok nyilvánosságra hozatala miatt. Ezt egy személy a kuruc.infótól meg is tette, de a hazugság terjesztőinek az elítélése elmaradt, helyette a Reiner és a Balasi ügy tovább mérgesítette a helyzetet.

Ha háború van, akkor háború van. Mi nem vagyunk választási párt, nem igyekszünk szavazókat szerezni, ezért nem is nagyon érdekelnek a közvélemény-formálásnak azok a praktikái, melyek ellenünk irányulnak. Az igazságot akarjuk és fogjuk is érvényesíteni, és még akkor is, ha ez súlyos gondokat okoz egyeseknek.

Azt viszont, hogy milyen bajban vannak, legjobban Klein-Szegedinek az a nyilatkozata bizonyítja, miszerint az MNA külföldi és belföldi titkosszolgálatok megbízásából cselekszik. Nincs új a nap alatt, és ezt Csurka már eljátszotta 2000-ben, minden eredmény nélkül. Illetve valami eredmény azért volt, de nem a csurkai elvárások szerint. Szétesett a MIÉP Ifjúsági Tagozata, több alapszervezetet felszámoltak, és olyan lejtőre kerültek, aminek következtében eltűntek a politika porondjáról. A Jobbikot most Klein-Szegedi, Reiner és Balasi (három zsidó) vitte be ebbe a zsákutcába, a leplezetlen, gyűlölködő MNA ellenességükkel.  Felbomlani azért nem fog, mert a háttérerők ezt nem engedik (elég sokba kerültek eddig is), de azt amiért létrehozták, végrehajtani már képtelen lesz.

Röviden ezek azok az okok, amiért a Jobbikot nem tekintjük nemzetérdekeket képviselő, valódi hazafias tömörülésnek. A tényközlést egyesek csak akkor nevezik támadásnak, ha takargatni valójuk van. Nem arra törekszenek, hogy minden tettük, és minden párttagjuk megfeleljen az erkölcsi elvárásoknak, hanem az a fő szempont, hogy honnan jön valami pénz, és mert minden ennek van alárendelve (a Jobbik esetében már a kezdetektől), törvényszerűen bekövetkezik az erkölcstelen (mert az igazságot nélkülözi) tettek sokasága. Amiket bizony takargatni kell. Az MNA azért hozza ezeket nyilvánosságra, azért mutatunk rá ezekre a súlyos hibákra, mert a nemzeti-hazafias közös nevező ellenkező esetben minket is besorolna, besodorna ebbe a kategóriába. Tehát nem a Jobbikot támadjuk, hanem a hibákra rámutatva, azokat elutasítva önmagunkat emeljük egy különb szintre. Mivel azonban háború van, azért levelezői számonkérésnek -különösen kívülállók, pláne jobbikosok esetében- helye nincs."

A levélből született cikk a Jövőnk.info oldalon az alábbi címmel érhető el: "Válasz a jobbikos levelezőknek"

Győrkös szavait idézve: "Ezért mindazok, akik a Jobbik ellenében gátlástalanul politizálnak, vagy Jobbik ellenes személyekkel, társaságokkal szövetkeznek, a cionista liberálisok malmára hajtják a vizet."

Szóval amikor ő maga irányította a teljes nemzeti oldal elleni köpködő hadjáratokat, amikor a "hármak bandájának" többszőri kérése ellen is a hazafias magyarokat nevezte meg az MNA fő ellenségének, akkor minden rendben volt. Amikor kicsúszott a kakissá lett trón a segge alól, akkor a saját piszkát már a jobbikosokba dörgölné.

Győrkös szavai: "Egyszer már üzentünk a jobbikosoknak, és most megtesszük ezt másodszor is: Elítéljük és rendkívül piszkos műveletnek tartjuk azt, amit az MNA-szakadárok a Jobbik ellenében művelnek."

Hát csak tessék üzengetni, majd mi is segítünk benne, hogy biztosan meghallhassák a két fős bt. halk nyüszítését!

Akasszátok fel a királyokat!

Azokba döf most kést, kiknek élt a nyakán
Megúszta a kötélt: „Mert a király az apám!”
Hatalmas kezdesz lenni végre, szép!
Csak közben kifogyott alólad a nép...
Nem csaphattál be sokakat.
Akasszátok fel az ilyen királyokat!

Nem mehetett ez világvégeig,
Ingyenélni, míg a többi dolgozik,
Munka nélkül élvezni napjaid!
Szólni munkásállam alapjait,
Magasról... feledve azokat.
Akasszátok fel a lusta királyokat!

Nem volt jó neked a bajtársi világ?
Csak úgy, hogy ha te lehetsz a király?
Csak egynek lenni miközülünk,
Kit mind testvérünkként szeretünk?
De kebledben gőgös vágy dagadt.
Akasszátok fel a becsvágyó királyokat!

Szívetek mely porcikája ily rossz?
Amely most ennyi hazugságot hoz?
Akiknek tietek volt élete,
Miért fordultatok rútul ellene?
Halálra ítélt, mi fejétől rohad.
Akasszátok fel a hazug királyokat!

Legyen inkább szétzilált mozgalom,
Csak a trónutód helyén maradjon!
Ha rajtatok áll, ez lenne a vég!
Nem rajtatok múlt: a mozgalom még él!
Bűnfedés, hazugság, a gyengeség miatt.
Akasszátok fel az önző királyokat!

Hiába dolgoztál éjjel és nappal,
Míg másik a Balatonon nyaralt.
Mit tett, s ígért, nem volt foganatja,
Mit tegnap mondott, ma már letagadja.
Vezéri becsület lett az áldozat!
Akasszátok fel a becstelen királyokat!

Mindenkinek ígértél hittetve,
Rád vártak sokan, bízva a nevedbe'.
Küldetésed a cél előtt eldobtad!
Nagyot fékezve, s balra fordulva.
Esélyed többet már nem akad.
Veletek együtt akasztjuk fel a zsiványokat!


Petőfi Sándor azonos című verse alapján írta a "Lelkiismeret"

A Fehér Könyv elérhetősége

A napokban nyitottuk meg a Fehér Könyvet, mely ismerteti a Magyar Nemzeti Arcvonal háza táján az elmúlt hónapokban lezajlott változások indítóokait. A bevezető írásokat követően több visszajelzést kaptunk, mind köreinken belülről, mind kívülállóktól, és kérdéseket a sötét oldal által egész eddig egyoldalúan szédített körből. (Sötéték kétségbeesett magyarázkodása mint visszajelzés, számunkra teljesen érdektelen.) Meglepően sokan és egyértelműen biztosítottak bennünket szolidaritásukról, és elismerésüket fejezték ki, hogy a mozgalom képes volt ledobni hiteltelenné vált vezetését, és mindemellett megőrizni egységét. Bajtársaink és közvetlen környezetünk jó része pedig kifejezetten azt mondta, hogy a további csatározásokat is feleslegesnek tartja, mondván hogy a nyilatkozattal tiszta sor, minden a helyére került.

A vélemények mellett mérlegeltük azt, hogy meglehetősen nagy számú olvasótáborunknak legfeljebb töredékét érdekli a "hungarista bulvár", azt sem tudják, ki az a Győrkös István. Szempont az is, hogy nem szeretnénk az oldalt a sötét félhez hasonlóan ezzel a csatározással lehúzni. De nagy energiákat sem kívánunk ebbe ölni. Nem engedhetjük, hogy erőinket ezzel kössék le - ennek súlyos ára volt szeptemberben. Ezt a csatát már amúgy is megnyertük.

Ugyanakkor azt sem engedhetjük, hogy a hazugság várát építgetők jó szándékú, gyanútlan embereket csaphassanak be, és tarthassanak, még ha csak ideig-óráig is tévedésben. Hozzá téve, hogy a most köreikben lévők, és főleg hangadóik jó részének nincs mit mondanunk. Mert közülük többen nagyon is tisztában vannak legalább részben azzal, hogy hazugságokkal operálnak. A többieknek pedig illett volna kérdezni!

Fenti szempontokat figyelembe véve a következőkben a Fehér Könyv aktuális fejezetei nem fognak friss hírként megjelenni. Legfeljebb ennek a bejegyzésnek a frissítése, vagy egy bevezetett figyelemfelhívás fogja jelezni, hogy újabb poszt került fel. A friss írások pedig csak ezen keresztül lesznek elérhetőek. Akit nem érdekel, tehát automatikusan átugorhatja. A friss bejegyzések, közölt dokumentumok sem lesznek napi szintűek. Ahogy épp időnk, energiánk jut rá.

Mert a világ - bármennyire is szeretnék - nem a két fő körül forog! Ezzel nálunk margóra is kerültek! Nem lesztek részei a mindennapjainknak!


Íme a Fehér Könyv!


Szekeres Pál - Jövőnk.info

Győrkös és a kommunisták

A Kuruc.info cikke kapcsán kapott ismertséget az a megmozdulás, melyen egy zászló alatt demonstrált a Munkáspárt Győrkösékkel. (Ahogy a cikk is sejteti, Győrkös "MNA"-ja ma már nem azonos a tőle megváló, létszámát és csoportjait megőrző MNA mozgalommal.) Kaptak is hideget-meleget. Mivel mi bárki másnál jobban ismerjük a hátteret, röviden ismertjük az aktus lényegét.

Id. Győrkös régi álma teljesült ezzel a közös megmozdulással. Jó ideje ez képezte a szellemiség fixa ideáját, hogy közös platformra kerülhessenek a kommunistákkal. Egyebek mellett ezért fordult a Magyar Remény konferencia ellen is, mivel annak szervezői nem mentek bele, hogy munkájukra ráülve, az eredeti tervek helyett erre hegyezzék ki a rendezvényt (egy hitelét vesztett szónokot ültetve a partvonalra állított szervezők helyére). Ezzel szembe köpve a meghívottakat, akik nem egy szélek közötti egyeztetést, hanem egy egy új reményt jelentő, markáns, hazafias (a baloldal-jobboldal politikai felosztást elvető) társadalmi-politikai képlet életre hívását várták, mely visszaadhatja sokak elveszett, elvett hitét. De kész tények elé akarták állítani a kommunistákat is, akikkel ezt szintén nem egyeztették, sőt ha velük nem jutottak volna dűlőre, a tervek szerint saját kommunista pártot alakítanak (!), akikkel aztán lehet "egyeztetni". És nem utolsó sorban mindenki előtt eljátszva a mozgalom tekintélyét azzal, hogy több hónapos egyeztetéseket áthúzva mégsem arról szólt volna a konferencia, hogy a várt társadalmi-politikai képlet megalakul.

Az érdi megmozdulást persze általános értetlenség fogadta. Azért sajnálatos, hogy a hozzászólók csak a fórumokon olyan erősek, hogy "el kellett volna taposni az MNA-t", mert az erő nélkül marad vízfejre ráférne a gondolatébresztés! De ha nekünk lenne mondanivalója a vitéz uraknak, az aktuális földharc versenyen nyugodtan meg lehet tenni!

S ha már az ellenérzéseknél tartunk: kíváncsiak lennénk annak a szerveződésnek a véleményére, amely a Magyar Remény konferencián való részvételt a bőnyi ukázt követve arra hivatkozva mondta le, mert ott (pontosabban a köré szervezett családi napon) a hagyományos politikai felosztás miatt esetleg baloldali emberek is lehetnek, valamint a napokban állította választás elé (szintén Győrköséknek eleget téve) a Magyar Reményben is részt vevő tagját - aki egyébként a Reményt választotta.

Az igazságosság szellemében világítsunk rá az indítóokokra. Mert id. Győrkös elképzelésében azért vannak olyan rációk, melyek a (vörös zászlós) külsőségek mellett elsőre nemigen látszanak világosan.

Amit mozgalmunk is teljes mellszélességgel felvállal, és egyik irányvonalát képezte a Magyar Reménynek is, hogy a hagyományos, a társadalmat baloldalra és jobboldalra tagoló politikai felosztás elavult. Az embereket ugyanazok a problémák sújtják, a napi megélhetési gondoktól, eladósodástól, a kilakoltatás veszélyétől a cigánykérdésig. El fog jönni az az idő, amikor akár az életben maradásért kell majd harcolni - akkor pedig valami keveset fog számítani, kinek milyen arckép lóg a falán. Az ideológiák kora lejárt (bár a Magyar Remény ellen indult hadjárat során a mégis dicsért kommunista oldalon ellenvetéssel éltek a Győrkös által is hangoztatott tétel ellen), legalábbis ami a tömegeket illeti. A történelmi vitákat is ideje lesz lezárni, tekintve a jelen problémáit, és a jövő kihívásait. Ezekben nem fog sokat segíteni, hogy ki mit gondol az István-Koppány kérdésről, hogy értékeli a '48-as szabadságharcot, vagy miként vélekedik a kádári szocializmusról, vagy a végképp érdektelen holokausztról. Egyetlen megítélési alap létezik, mégpedig az erkölcsi értékrend!

Id. Győrkös elképzeléseinek még egy, elsőre nem látható hozadéka van. Megosztotta a kommunistákat. A nemzeti érzelműbbek szembe kerültek a vad bolsevistákkal, úgymond a nemzeti kommunisták a judeobolsevista vonallal.

Más kérdés, hogy mindennek mennyire van jelentősége? A kommunisták ugyanis ma létszámmal nem rendelkeznek, együtt nem tudnak annyi tagságot felmutatni, mint mondjuk az Arcvonal (a tényleges mozgalom). Társadalmunkban kilátásaik sem nagyon vannak, hiába a kádári korszak csekély nosztalgiája.

Az egyetlen probléma az elképzeléssel (azon túl, hogy többet visz, mint hoz), hogy ésszerű és higgadt taktika helyett mániává vált. Mindennek meg lett volna a helye, ideje és módja - ha nem kap kizárólagosságot, és nem épül erre minden mást lebontó légvár. Ahogy nem először. A 2012-re irányuló nagy várakozás után most erre fújódik a politikai buborék, gyorsan elmaszatolva a megmaradt szűk holdudvar előtt ez elmúlt évek retorikáját. Ahelyett, hogy felépítettük volna, amire tömegek vártak! És ha csak ez számít, talán még a nemzeti kommunistáknak is tetszett volna...

A mánia folyományaként azonban idiótának nyilváníttatott mindenki, aki nem kommunista (sőt, azok is csak azzal a feltétellel nyernek mentességet, ha elfogadják, ami megmondatik - különben saját kommunista párt alakul); a "nem halok meg, míg saját kezűleg meg nem öltem ezer kommunistát" kijelentésből "tulajdonképpen soha nem voltam kommunistaellenes" lett; és ami már számunkra is nagyon nehezen magyarázhatóvá vált, gyakorlatilag átírásra került a történelem, és már-már a Szovjetunió lett a pozitív hős, a zsidók megmentésére siető (!) Németországgal szemben. Végül mindezek megkoronázásaként sor került Sztálin visszasírására is, amit még a kommunisták szájából sem hallottunk!

A magunk részéről idejétmúltnak tekintjük a baloldal-jobboldal politikai felosztást. Olyan sarkalatos kérdésekben, mint az otthonvédelem, politikai nézetektől függetlenül kiállunk honfitársaink mellett (lásd a Magyar Remény vonatkozó nyilatkozatát), különösen, ha olyan becsületes emberekről van szó, mint személyes ismeretségünk alapján Kovács István. És természetesen bizalommal tekintünk a szovjet bűneit levetkőző Oroszország felé.

Ugyanakkor elutasítjuk a hungarizmus bolsevizálását, a magukat nemzetinek vallók folyamatos idiótázását, a történelem meghamisítását.

Kizárólag az igazság szellemében vagyunk hajlandóak ítélkezni és cselekedni!

A mozgalomban lezajlott katarzisról hamarosan beszámolunk. Kénytelenek vagyunk, mert híveink sürgetik a tájékoztatást. Egész eddig erre kegyeleti okokból nem került sor. Mivel az igazság az igazság, amúgy sem szorul kétnaponta kiadott nyilatkozatok tömkelegére. Továbbá, mi túlléptünk, van más dolgunk is. Nem fogunk meddő vitatkozása, adok-kapok nyilatkozatháborúba belemenni. Az ügyre egyetlen rövid írást (nyilatkozatot) fogunk szánni, valamint egy átfogó mélyreható ismertetést az elmúlt hónapok történéseiről (Fekete Könyv), mely korlátozottan lesz nyilvános, csak az ezt igénylők fogják megkapni. Ezzel a dolgot egyszer s mindenkorra lezárjuk. Tovább kell vinnünk, amit évekig építettünk (és mi komolyan is vettük), valamint fel kell építenünk egy még nagyobb építményt. Feladatunk van. Nem tekintünk vissza!


Kardos Zoltán - Jövőnk.info

Becsületes hülyeség

Ismerjük a propaganda működését, de ha az töményen hazugságokra épül, az meglehetősen gusztustalan. Pláne, ha azzal másokat igyekszik bemocskolni. Ha olyanokat támad, akik ez irányú felkészültsége, tapasztalatai jóval nagyobbak, és egy-két írással lesöpörhetnék a szerencsétlen flótásokat, az pedig a hülyeség bizonyítéka. Csendesen emlékeztetünk, hogy nagy propaganda-harcainkat egy-egy megmozdulásunk, megnyilvánulásunk védelmében nem az elefántcsonttoronyból vívták meg. Ahogy minden más akció sem onnan indult, ami ismeretséget és elismertséget biztosított számunkra. Pl.: Becsület Napja újbóli megszervezése, Népek Barátsága rendezvény, Megtisztulás Éjszakája, de maga a Jövőnk.info elindítása is. Ha pedig már a propagandaharcokról van szó: míg egy (jó indulattal tévedő) „Florian Geyer” egyenes gerinccel ki tudta mondani, hogy „tévedtem”, addig a mostani vagdalkozók gnómmá görnyedve merülnek egyre mélyebbre a saját hazugságaikba.

Ha mindezt annak tudatában teszik, hogy nincs szándékunkban ilyen testvérháborúba belemenni, az még gyávaságot is tükröz. Mint amikor a vályogházban vihogva küldték volna egymás ellen bajtársaikat, amivel még nyilvánosan el is dicsekedtek. Bár aztán törölték is, de mentve van. Az egymás ellen uszított bajtársak pedig együtt mennek tovább.

A sárdobálásba pedig nem vagyunk hajlandóak belemenni, még akkor sem, ha nekünk csupán az igazságot kellene leírnunk, és ezzel nem csak egyoldalúan tájékoztatott sajátjainkat győznénk meg, de sokakat nyernénk meg, illetve vissza. A tisztelet és szeretet azonban nem múlik el egyik napról másikra, az ellennséggé váló testvérrel, szülővel szemben. Minden egyes írásukat sorról sorra szemlézve cáfolni lehet a hazugságokat. Meg fogjuk tenni, ha nagyon muszáj lesz, a Fekete Könyvben, bizonyítékokkal alátámasztva. Amíg nem muszáj, addig azonban nem kívánunk ezzel foglalkozni. Egyrészt a testvérháború elutasítása miatt, másrészt azért, mert annyi jelentőséget tulajdonítunk a kétségbeesett ágálásnak, mintha döglött békák kuruttyolnának. Azok legalább sokan vannak.

Amire most egy szösszenettel reagálunk, az pont erre vonatkozik. Hogyan próbálja a kis hazug törpe igazmondó óriásként feltüntetni magát? Hát úgy, hogy magához rendeli még megvezethető, egyoldalúan informált maroknyi csapatát, a propagandának szánt programra. De mivel a létszámmal baj van, most jön az extra kunszt! Odarendel ugyanakkor egy nagy csapat gyereket is játszani, mert az airsoft jó dolog! (És nem utolsó sorban üzlet is...) Máris van létszám a közös fényképeken, a beszámoló pedig diszkréten hallgat a csalafintaságról! Nincs ezzel semmi gond, ilyen a propaganda. A baj ott kezdődik, amikor a hazugság várát akarják így igazolni! Fentiek bizonyítékát nem linkeljük. Hadd kapkodják csak le gyorsan, majd a Fekete Könyvben közzétesszük a mentett anyagot! A megvezetettek pedig csendben gondolkodjanak el, miért nem közöljük azt, amiről ők is tudják, hogy megtehetnénk!

Aztán némi fejtágítás, a múltat nem nagyon taglalva (az kellemetlen kérdéseket vethet fel), ékes szólamokkal a jövőről (mert ígérni a legkönnyebb). Amire eddig 20 évig kellett előkészülni, de most egyszeriben a nulláról is felépíthető. Amire egyik nyilatkozat szerint bőven van idő, mert „nincsenek olyan tényezők, amelyek siettetnének bennünket” (nesze neked 2012!), a másik szerint meg „nincs mire várni” – és hát zsipp-zsupp gorsan fel lehet építeni egy szervezetet.... A feltüzelt érzelmek pedig gyorsan kikapcsolják a józan értelmet, és könnyen lesz a feketéből fehér, a „legkiválóbb emberekből” „mindenki idióta, egyetlen értelmes ember nincs köztük”, egy mozgalom egységes döntéséből pedig 2-3 ember bolondériája, egyszemélyes szerkesztőség, stb.

Hazugság, hazugság hátán, hazugsággal igazolva!

„Üvegvár birodalom, mely ingoványra épül 

A szél majd romba dönti, a szél már jönni készül!”

Végül egy üzenet a felültetetteknek: a hazugsághoz való hűség nem becsületbeli ügy! Akik pedig nagyon jól tudják, hogy valami hazugságra alapszik, azok bűnrészeseivé válnak a sátánnak! Mert köztetek vannak, akik pártszabályzatot írtak a pártalapítással „vádolóknak”, sőt választásokról beszéltek. Nagyon jól tudják, hogy szervezőink a vádakkal ellentétben jottányit nem tértek el az irányvonaltól, annál is inkább tudják, mert ezen együtt dolgoztak! Tisztában vannak azzal is, hogy szervezőink nemhogy „anyagi előnyt” nem remélhettek, de olykor szó szerint nélkülözniük kellett, hogy megvalósítsák azt, amiben cserben hagytátok őket! Miről beszélünk tehát? Hazugságról!

Egy üzenet pedig az elefántcsonttoronyba! A viszaszámláló vészesen pörög, aktuális lesz lassan az újabb „visszatérést” forszírozó nyilatkozat. Tudjátok: „szépen és alázatosan, letérdelve lehet könyörögni, mert ugyebár a szégyenlős koldusnak üres marad a tarisznyája; aztán vagy lesz alamizsna, vagy nem”. Főleg nem, de reménykedni lehet. Mert a remény hal meg utoljára!

Röhej és szánalom!

Bár nem kívántuk már szóra méltatni a "sötét oldalt", de a vereség ilyenforma beismerése, melyre már ellencsapásunk első lépései után a kétfő.neten tegnap este sor került, megér egy lealázó méltatást! Szóval a történelmi Győrkös bt. a háromszor kijelölt és kétszer meghosszabbított utolsó utáni határidőt követően is nekünk pitizik, hogy ugyan térjünk már vissza a vályogházba, és megbocsájtatnak alantas bűneink!

A hangulatot megalapozandó, bevezetőként közlik, hogy már többen jelentkeztek náluk, egész csoportok is. No, nem tudjuk, honnan akasztották le azt a hat csoportot, mert itt (egy kisebb fiatal csoport híján) rendben van a leltár! Hacsak nem Thürmeréktől kérték kölcsön. Az persze kérdés, hogy akkor miért az airsoft-os egyesület 14-15 éves kamaszait kell "mozgalmi" csoportképhez beállítani? Persze a bt. - elnézést, mozgalom - már erősebb is, mint valaha volt. No, szövegelni egy darabig lehet, hátha elhiszi valaki, de idővel muszáj lesz valamit demonstrálni! Mert ilyen alapon mi meg harmincezren vagyunk, és már mindenki 2,5 méter magas, és száz fogunk van. Fejenként! A képretusálási eljárásotokat is ismerjük már, úgyhogy fel lehet kötni a gatyát!

A "mozgalomba való visszatérés" lehetőségét meg nem igazán tudjuk értelmezni. Ugyanis a mozgalomból egészen pontosan két fő lett kizárva, méghozzá idősebb és ifjabb Győrkös István. Ezt a fölényes megbocsájtókészségként tálalt, szánalmas pitizést pedig hagyjuk már! Próbáljatok már meg férfiként viselkedni, és ezt az újabb és újabb végső határidőket kijelölgető "jöjjön már vissza valaki" típusú könyörgést abbahagyni, mert a végén még megsajnálunk benneteket!

Mondhatnánk, hogy itt legfeljebb mi szabunk feltételeket! De az a hajó már elment! Egészen október 7-ig adott volt a lehetőség. Egyetlen dolgon úszott el a Győrkös István vezette MNA: a megbeszélés visszautasításán. Méghozzá végérvényesen. Az MNA viszont tovább megy Győrkös István(ok) nélkül! A pitézést ezért nyugodtan be lehet fejezni! Nincs értelme!

Az árulást (melyre mi úgy tanultuk, hogy nincs bocsánat!) pedig ti követtétek el. Nem csupán a mozgalommal, hanem a nemzettel szemben!


Szamosközi Zoltán - Jövőnk.info

Összefoglaló

Megpróbáljuk röviden összefoglalni, amit a későbbiekben bővebben, dokumentálva, kénytelenek leszünk majd ismertetni. Megjegyezzük, hogy ez a "csatározás" nekünk sem hiányzott, és a "történelmiekkel" ellentétben nem is kívánjuk minden napunkat ezzel tölteni.

Tehát röviden, bővebb magyarázat és dokumentálás nélkül. Az okokat illetőleg, amit tudni kell, hogy jóformán semmi közük nincs az Istvánok által összehordottakhoz. Sem id. István kommunizmus felé hajlásához, de még holmi (egyébként általuk kezdeményezett) pártalapításhoz sem.

A bili augusztus közepe-vége felé borult ki, mikor is az egyik vezető írt egy körlevelet, melyben a régóta aktuális vezetőségi értekezlet összehívását kezdeményezte. Ismertette a kritikus megbeszélnivalókat is, meglehetősen nyersen, és mondhatni, kisarkítva. Az egyik pont az volt, hogy az ifj. István által vétett vezetési hibákat, és az anyagiak elégtelen kezelését, feltételezhető anyagi visszaéléseket sürgősen tisztázni kell.

A levélből, ahogy várható volt, botrány lett. Azt megíró bajtársunk álláspontja szerint ez volt a szándéka, mert e nélkül soha nem kerültek volna rendezésre azok a problémák, melyeket már jó ideje sokan észrevételeztek. A keleti csoportoknak nem egy megbeszélése volt már a témában, de pl. maga a győri csoport is próbálta már szép szóval felvetni a dolgot egy-két évvel korábban. A másik pedig, hogy ezeket a dolgokat rendezni kellett, mielőtt a küszöbön álló nyitás megtörténik, mert ha ugyanezek a hibák és visszaélések szélesebb körben is megtörténnek, az már nem saját problémánk, hanem az Arcvonal becsületét húzzák le mások előtt!

Ezt követően id. István felszólította a nevezett csoportvezetőt, hogy 24 órán belül bizonyítékokkal álljon elő. Mivel ugye nem írtunk egymás között nyugtákat, így ez képtelenség volt. A csoportvezetőt ezután id. István megfosztotta minden posztjától, és fél évre felfüggesztette a tagságát is. Ifj. Istvánt pedig "a hibák részbeni elismerése" után figyelmeztetésben részesítette, és kijelentette, hogy ifj. István innentől visszavonul az országos ügyektől, munkát fog keresni (amikor kimerült a korábban juttatott bajtársi pénz, nem volt hajlandó elmenni dolgozni, nem titkolta, hogy a mozgalommal szeretné eltartatni magát - ennek előzményei egy külön történet), stb. A rá vonatkozó dolgokból aztán persze nem lett semmi, egy hét múlva már úton volt, hogy keresztbe kavarjon a borsodiak által szervezett konferenciának. Ugyanis olyan "információkkal" (mellesleg a borsodiakkal nem is beszélt - ami persze aztán az ő hibájuk lett) tért vissza id. Istvánhoz, hogy a rendezvénnyel mindenféle problémák vannak, és ha ő nem avatkozik be, akkor baj van...

De térjünk vissza az elejére. Szóval István ügye szőnyeg alá lett söpörve, az eljárást kezdeményező személlyel együtt. Azzal a kijelentéssel, hogy a probléma nem létezik, a sokak meglátását közvetítő csoportvezető pedig démonikus befolyás alá került. (Ő volt az első renitens a "hármak bandájából" - a kétfő.net állításaival ellentétben a három főellenségnek semmivel nincs több szerepe a tovább lépett mozgalomban, mint a többi vezetőnek.) Ezután jött a következő csoportvezető, aki kiállt bajtársa mellett. Jelezte, hogy a felvetett problémák igenis léteznek, és ezeket minden csoportvezető sérelmezi. Kérte, hogy üljön össze a vezetőség, és szemtől szembe tisztázzák a kérdést, mert ezt nem lehet megkerülni. Sem a pénzek elúszása, sem a mozgalmat hátráltató vezetési hibák nem mehetnek tovább! Nos, ebből már gyorsan jött, hogy összeesküvés van a háttérben. (Előtte pár hete találkozott ugyan néhány csoportvezető, ahol ezekről a kérdésekről szó esett - bár a találkozó lényege nem ez volt - de másnap jelezték is a központnak, hogy ilyen történt. Tehát a titkos összeesküvés elmélete hibádzik.) Meg persze démonok. Konkrétan meg is lett jelölve egyik berényi bajtársunk, hogy ő a démon. Ekkor erre akarták ráverni az egészet, a berényiek vallási vonalát (ez megint külön történet) megtéve bűnbaknak. Ők azonban jól vették az akadályt, választás elé kerülve egyértelműen a mozgalmat választották.

Közben a második renitens vezető, a későbbi harmadikkal egyetemben erejét megfeszítve igyekezett egyben tartani és stabilizálni a mozgalmat. Ezután egy kis csendesség következett, úgy tűnt, az erőfeszítések meghozzák jutalmukat. Ifj. István dolga azért továbbra is lógott a levegőben, mindenki tudta, hogy ezt előbb-utóbb rendezni kell. Csak nyugodjanak le a kedélyek. Nem nyugodtak.

A folytatás, ami a fentiek alapján láthatóan másodlagos elem, a konferencia dolga. A kirobbant feszültségek miatt id. István részéről felvetődött, hogy lefújja az egészet. Nem kell mondani, ez mekkora bukást jelentett volna a mozgalomnak. Hónapokkal korábban be lett harangozva, óriási várakozás előzte meg. Mindenki kíváncsian várta, hogy az MNA kilép a porondra. Ha ebben a helyzetben visszakozunk, magyarul segget csinálunk a szánkból, többet az életbe senki nem figyelt volna ránk, nem adott volna a szavunkra.

Id. István lerendelte a szervezőket egyeztetésre (miközben hónapokig érdektelenül kezelte az ügyet). Már csak két hét volt hátra. Akkor már erre se pénz (a szervezők a kenyérre valót is benzinre költötték), se idő, és őszintén szólva az összes csoportvezető véleményének semmibevétele után sok lelkesedés sem volt. Végül aztán be lett ütemezve a leutazás. Előzetesen id. Istvánnal levélben egyeztették a konferencia és a szervezés aktuális állását, és a kilátásokat (melyek meglehetősen jók voltak). Erre az volt a válasz, hogy remek, így minden rendben van, nem kell leutazni sem, hajrá, munkára! No, ekkor mindenki megnyugodott, a szervezők megfeszített erővel igyekeztek behozni azt az elmaradást, amit a belső ügyek ideg- és energiaőrlő kezelése okozott.

A villám aztán egy úgy héttel a rendezvény előtt csapott be újra. Akkor jött az ukáz. Miszerint a rendezvény úgy fog kinézni, hogy a főszervező elmondja a megnyitóját, aztán leül. Ezután ifj. István fogja képviselni az MNA-t, majd pedig a kommunisták küldötte szólal fel. Utána kaphatnak szót a többi "lényegtelen szerveződések". Ezzel a küldött személyén túl annyi probléma volt, hogy egy hungarista-kommunista egyeztető értekezletté degradálta volna a konferenciát. Holott egészen addig nem erről volt szó! Nem ezért lett szervezve, és nem ezért lettek odahívva az emberek! Nem erre várt mindenki!

Nagyon röviden, miről is volt szó? Talán valamikor a tél folyamán szaladt körbe ifj. István az országban azzal, hogy alapítsunk egy pártot. (Tehát nem a renitensek akartak pártot alapítani! Ezt a megkeresett csoportvezetők mind tanúsítani tudják. De a szomorú, hogy az ellenünk cikkezgető pesti fiúknak szintén tisztában kell lenni ezzel, elvégre ők írtak pártszabályzatot is István utasítására!) Miért, miért nem, de ennek a szervezését a két borsodi csoportvezető vette fel. Volt más csoport is, amely elkezdett ez irányban dolgozni, de borsodiak tudták rengeteg munkával, úttal, kapcsolatépítéssel tető alá hozni a terveket. Menet közben annyit módosítva, hogy nem feltétlenül pártba kell gondolkodni, mert az elég taszító már az embereknek.

A lényeg az volt, hogy életre hívjunk egy új társadalmi-politikai szerveződést, melyen keresztül a mozgalom törekvéseit érvényesíteni tudjuk. Elvégre évek óta hasonló megoldásokról beszéltünk! Hangsúlyozom, mindez központi kezdeményezésre, és általuk kifejezetten pártról beszélve! Ennek ellenére, mikor a két vezető (pont a két fő szervező volt a renitens is, ezért lehetett erre hivatkozni a "szakadás" okául - ifj. István dolgait elkenve) a tisztázás utolsó lehetőségeként leutazott a központba, id. István azt vágta a fejükhöz, hogy "kezdettől tudjuk, hogy egy konkurens szervezetet akartok létrehozni!". A beszélgetés során történt ellentmondások, hazudozások pedig már csak hab a tortán, ami megint egy külön történet!

A lényeg: ez utolsó beszélgetés során id. István nem tudott elfogadható választ adni, hogy mi a baja a megszervezett konferenciával. Arra a kérdésre, hogy hogy kellett volna csinálni, szóról szóra azt mondta el, amit a szervezők csináltak. Tehát az egyetlen probléma az volt, hogy ők csinálták...

Az új társadalmi-politikai szerveződés sokak által várt létrehozásának, a résztvevőknek "meglepetésként" szánt hungarista-kommunista egyeztető értekezleté módosítását (egy héttel a rendezvény előtt...), ráadásul a teljes mozgalom előtt hitelét vesztett küldöttel, a szervezők nem fogadták el. Sem a saját, sem a mozgalom becsületének eljátszásában nem voltak hajlandóak szerepet vállalni. Ahogy az is, hogy közben ők már rég szervezték a saját konferenciájukat és új szervezetüket, a kommunistákra alapozva.

A mozgalom részvételét végül letiltották (a saját rendezvényükről!). A továbbiak megint egy külön történet. Aztán elkezdődött a mocskolódás, és hazudozás a wordpress-en. A többi csoportnál ez verte ki igazán a biztosítékot. A harmadik ember pedig azért lett a renitensek közé sorolva, és főellenségnek kikiáltva, mert a Jövőnk adminisztrátoraként ezeknek a méltatlan írásoknak nem volt hajlandó helyt adni. Ezt a "vezetés" árulásnak tekintette. Holott bajtársunk kerek perec megmondta: őt csak a mozgalom egysége érdekli, és semelyik oldaltól nem fog ilyen jellegű írásokat kitenni.

A kétfős "vezetés" pedig csak süllyedt tovább a saját piszkában, és addig vágta maga alatt a fát, míg az egész mozgalom megvetését és elutasítását kivívta.

A szomorú, hogy minden azon úszott el, hogy nem lehetett leülni, megbeszélni a létező problémákat. Amire a mozgalom (a leköpködött "renitenseket" beleértve) az utolsó pillanatig nyitott lett volna, mígnem többszöri kéznyújtás után október 7-én kénytelenek voltunk az ismert döntést meghozni.

Ami viszont kevésbé szomorú: egyre inkább úgy tűnik, hogy az előrelépést akadályozó béklyótól szabadultunk meg. Ez nem azt jelenti, hogy most akkor pártot alapítunk (ahogy id. István mondaná: ha majd nekünk úgy tetszik, alapítunk, ha meg nem, akkor nem), meg a többi kétfő.netes baromság. De végre arra megy a mozgalom, amerre eddig is kellett volna - és nem befogott kézifékkel! Ők pedig ássák csak tovább maguknak a vermet - mígnem már visszapereg rájuk a föld!

Nyilatkozat

A Magyar Nemzeti Arcvonal csoportvezetőinek október 7-én Jászberényben, és november 17-én a Mátrában megtartott megbeszélése nyomán az alábbiakat hozzuk nyilvánosságra.
Mozgalmunkban az utóbbi hónapok során végbement változásokat illetőleg ezidáig kerültük a nyilvánosság beavatását. Egészen a jászberényi értekezletig türelmesen és higgadtan vártuk, hogy a mozgalom zömével szembefordult szűk vezetői kör (pontosan 2 fő) belássa baklövését, felülbírálja álláspontját, és végre tudomásul vegye, hogy a mozgalmat nem két fő jelenti. A valóságtól elrugaszkodott társaság azonban nemhogy magába képtelen volt szállni, de folyamatos csúsztatások és mocskolódások halmozásával tovább süllyedt a saját piszkába. Ezért kénytelenek voltunk meghozni a lent ismertetett döntést. Valamint az azóta is folyó egyoldalú hadjárat okán ismertetnünk kell az idáig vezető okokat is.

Október 7-én Jászberényben a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetői, a csúcsvezetőktől az összes kerületvezetőig, valamint a megjelent, illetve magukat képviseltető csoportvezetők (egyedül a budapesti akciócsoport nem volt jelen) egyhangú döntést hoztak a mozgalom vezetőjének felmentéséről, valamint vezetői ambíciókat tápláló fiának visszaléptetéséről. A megszületett határozat ugyan még nem kívánta kimondottan felmenteni a vezetőt, illetve kizárni annak fiát, azonban a megbeszélés még véget sem ért, mikor arról értesültünk, hogy az interneten az eljárás alá vontak már arról nyilatkozgattak, hogy mi "szakadásról" hoztunk ott döntést.

A felmentettek híresztelésével ellentétben tehát nem szakadás történt, hanem a mozgalom, a vezetők 95%-ának döntése alapján menesztette a vezetőjét, id. Győrkös Istvánt. Az, hogy ő, ambícióit felemásan sikerre vivő fiával, és egy egyoldalúan tájékoztatott  csoporttal, valamint pár ingatag emberrel a maguk javára torzítva telelármázza az internetet, nem változtat a tényeken.

Tudatnunk kell azt is, mi vezetett a helyzet ilyenforma alakulásáig. Részletes kifejtésre itt nincs mód, ezért a lényegre szorítkozunk. Augusztus hónap közepén elkerülhetetlenül felszínre került egy olyan probléma, mely jó ideje burjánzott a felszín alatt. Nevezetesen a vezető szóban forgó fiának, ifj. Győrkös Istvánnak alkalmatlansága, vezetői hibái, és a rá bízott anyagi dolgok felelőtlen kezelése (más értelmezés szerint anyagi visszaélések). Id. Győrkös István a felmerült kifogások kivizsgálása helyett a problémát szőnyeg alá söpörte, a problémát felvető vezetőt felmentette tisztségéből, majd a mellette kiállókkal együtt kizárta. A kifogásokat egymástól függetlenül megerősítő vezetők véleményét szintén semmibe vette, és letiltotta nemhogy az ügy kivizsgálását, de bármiféle megbeszélés összehívását. Az ez után elkezdődő, mindenki számára átlátszó csúsztatás és hazugságáradat, valamint a visszataszító mocskolódás átlépte mindenki ingerküszöbét.
A bukott vezetés által hivatkozott szilvásváradi konferenciának valójában kevés köze volt a helyzet ilyetén alakulásához. A fiával szembeni elfogulatlan eljárást vállalni képtelen vezető saját rendezvénnyel való szembefordulása már csak hab volt a tortán, és inkább okozat, mintsem ok. Mindenesetre a mozgalmat szétverni igyekvő korábbi vezetés megítélését csak súlyosbítja, hogy cserben hagyta és elárulta mindazokat, akik az elmúlt évek ígéreteinek fényében reménnyel várták a konferenciát, és várakozással tekintettek egy új, a mozgalom elvei szerint működő társadalmi-politikai képletre.
A mozgalom becsületének védelme, és a remény életben tartása érdekében annak felelős vezetése kénytelen volt az ismert súlyos döntéseket meghozni, és kérlelhetetlenül tovább lépni, magára hagyva valóságtól elrugaszkodott, a tisztesség határait átlépő, becsületét és méltóságát vesztett hajdani vezetőjét.

A fentiek ismertetésével egyidejűleg kijelentjük:
- anyagi jellegű visszaéléseket, súlyos felelőtlenséget, becstelenséget senkinek nem nézünk el;
- a vezérelv nem állhat meg az igazsággal szemben;
- semmiféle eskü nem kötelez senkit az igazság megtagadására, pláne az esküjükkel ellentétesen élők mellett!

Az értekezleteken hozott döntések a mozgalom további elképzeléseiről egyelőre nem tartoznak a nyilvánosságra. Amit viszont mindkét értekezlet megerősített: a mozgalom egysége erős és megbonthatatlan! Ha ezt felülről nem sikerült lerombolni, kívülről sem fog!
Hajdani vezetőnknek kívánunk minden jót - nem rajtunk múlott, hogy nem öregedhet meg tisztességesen, és nem halhat becsülettel!

Hogy nekünk is legyen mit felróni, maradjon a köszöntés:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

(Jövőnk.info)

A nap idézete

"A legyek ősszel a legszemtelenebbek legkínzóbbak, amikor pusztulásukat érzik. Ugyanez áll a bukó rendszerre."

Szálasi Ferenc

Hűség vagy valami más?

Megfogalmazódott bennem egy gondolat, mikor az interneten Ifj. Győrkös István beszédét hallgattam amit az új "hűség Napi" ünnepén mondott. Esküszegésről, becsületről és hűségről szónokolt! Ki, mit hogyan szeget meg? Átértékelve az elmúlt hónapok történéseit, cselekedeteit nyugodtan kijelenthetem, hogy esküszegést itt senki sem követett el, és minden bajtárs a legbecsületesebb módon járt el a mozgalom ügyeivel kapcsolatban!

Az, hogy ezt az öreg Győrkös és az őt körülvevő néhány ember miként értékeli, az a lőtéri kutyát nem érdekli!

Esküt tettünk a mozgalom szellemiségére, mely mindig az igazságot szolgálta. Esküt tettünk arra a vezetőre aki szemünkben ezt megtestesítette, mert ő volt a példakép és a követendő! Úgy gondoltuk, hogy nem követhet el hibát és ha elkövet is, nem olyant ami a Mozgalmunk tönkreteheti!

Tévedtünk!

Erkölcsi, vezetési és politikai hibák sokaságát követte el, melyek mellett már nem mehettünk el szótlanul. A mi világunkba ezek nem férnek bele, még akkor sem ha azt a vezető teszi! Ha ezeket nem vesszük figyelembe és ferdítünk, akkor saját magunkat köpjük képen, és azt az utat amire jó néhány éve ráléptünk! Erről az ösvényről nem akarunk letérni, mert ez az út az igazság útja. Mi továbbra sem osztogatjuk a jelvényeinket és a bizalmat csak azért, hogy többen legyünk és jól mutassunk a képeken, vagyunk így is elegen! Nekünk a tagság és a jelvény az igazságot és a becsületes munkát jelképezi!

Jól vizsgáztunk! A mozgalom egyben maradt és ez jelképe a tagság töretlen kitartásának a legmagasabb erkölcsi elvek mellett mindhalálig! Számunkra ez a hűség!

A zászlót tovább visszük!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Győrkös István - akkor és most

Győrkös István 1996-ban az MNA Tájékoztatóban az alábbi írása volt olvasható a kereszténységről:


A mi kereszténységünk

Egyes, magukat hungaristának nevező személyek, kisebb csoportocskák vezetői, hangadói mindent elutasítanak, ami kapcsolatba hozható a keresztény eszmeiséggel. Zavaros indokaik közül kiemelhető a "judeó-kereszténység" vádja, illetve a keresztény egyházak vezetőinek, vezetőrétegének elvtelen, megalkuvó és esetenként erkölcstelen viselkedésének túlhangsúlyozása. A judeókereszténység bizonyítására felhozzák az egyházi vezetés elzsidósulását, a Szentírás átfogalmazását, a toleranciát, melynek égisze alatt II. János Pál részt vett egy zsinagógában tartott izraelita összejövetelen, majd a "keresztények idősebb testvéreinek" nevezte a zsidóságot. Kihangsúlyozva említik még azt a gesztust is bizonyítékul, amit a magyarországi katolikus vezetés tett az izraelitáknak, átadva részükre a megszavazott állami támogatás nagy részét. Érveik között szerepel az a pápai megfogalmazás is, miszerint halálos bűn az antiszemitizmus (de nem az istentagadás!).

Órákon át sorolják a mai kereszténység elzsidósulásának "bizonyítékait", nem feledkezve el semmiről, ami igazukat bizonyíthatja. Az erkölcstelenség térhódítását az osztrák egyházi vezetéssel kapcsolatba hozható sajnálatos homoszexuális botránnyal, a vatikáni pénzügyi körök zsidó bankokkal való összefonódásával, "békepapsággal", politikai kollaborációval és számtalan más, kisebb-nagyobb politikai, vagy erkölcsi botránnyal kívánják bizonyítani.

Ezen igyekezetük azonban egy igen alapvető ellentmondást tartalmaz. A kereszténység erkölcsi alapjai ellen indított támadásuk kimondottan olyan személyek cselekedeteinek felsorolásából áll, akik csak tagjai a keresztény egyházaknak, és semmi közük a valódi keresztény szellemiséghez. A lényeget nem lehet a lényegtelenen keresztül elérni! Olyan ez a logika, mint azé a külföldié, aki a magyarokat "szemét cigány népségnek" nevezi azon indok alapján, hogy a közeli áruházból két magyar állampolgár (két cigány) ellopott valamit. Ezt sem érdekli a magyarság szellemisége (kultúrája, erkölcse, történelme), és a valóban elítélendő cselekmény hatására általánosító véleményt formálva, a lényeget támadja. Azt, ami nálánál is jobban elítéli a tolvajokat.

Nagyon megsértődnének ezek a keresztényellenes magyarok akkor, ha a közelmúlt magyarországi eseményeivel, az ÁVH-val, pufajkásokkal, Rákosival, Kádárral, Antallal, vagy esetleg a mai horngyulákkal, petőivánokkal, bauerekkel minősítené őket a nagyvilág. Pedig ezek a személyek voltak, és ma is ezek a magyarság hivatalos vezetői (akik jogilag éppen olyan állampolgárai Magyarországnak, mint a kritizálók). Kézzel-lábbal tiltakozva bizonygatnák, hogy ezekhez a személyekhez semmi közük. Hivatkoznának mindenre, honfoglalástól a szabadságharcokig (a személyes ellenállásukról nem is beszélve), de mégis mind a mai napig olyan törvények alatt élnek, amiket ezek a személyek szabtak meg számukra. Saját sorsukból sem okulva a kereszténységet támadják (mint az előbb említett külföldi a magyarságot)azon személyek helyett, akik valóban megérdemelnék a támadást. Ezzel a logikátlan tevékenységükkel hajtják végre azt a tervet, amelyet valahol valakik jól kiagyaltak. Közreműködnek abban az aknamunkában, melynek főszereplői az egyházi személynek álcázott erkölcstelen és jellemtelen beépültek. Elfelejtik azt a tényt, hogy a hungarizmust - mint fogalmat - Prohászka Ottokár római katolikus püspök fogalmazta meg, és politikai megvalósítója, Szálasi Ferenc szintén keresztény eszmeiségnek nevezte.

Mint ahogy a magyarságtudatunk semmilyen módon nem kötődik a közelmúltban és napjainkban uralkodó politikai vezetőréteghez (akiknek a népellenes tevékenysége miatti elkeseredés legfeljebb csak erősítette a magyarság gondolkodó részének ellenállását, nemzettudatát), úgy a keresztény egyházakon belüli gondok sem okoztak tömeges elfordulást a keresztény eszmeiségtől. A magyarság és a kereszténység történelme, eszmeisége oly felemelően szép és gazdag, hogy mindenkinek, aki valóban az igazságot, a tiszta forrást keresi, lehetőséget ad arra, hogy egyéniségének a legmegfelelőbb hagyományokat megkeresse, és azok szellemében éljen.

Nem nyavalygó magyarkodók, nyálas keresztények, hanem erős erkölcsű, érett értelmű, egész emberek kellenek Hazánknak. Olyan férfiak és nők, akik tudják azt, hogy mit kell tenniük. A ragyogóan fénylő középkor szellemiségével és a harmadik évezred tudásával felvértezett keresztény magyarság a jövő népe. A mai világ deformált eszmerendszereiből, elhajolt vallásaiból csak pusztulás, erkölcsi és fizikai megsemmisülés következhet. Hogy megmaradhassunk, igen pontosan meg kell határoznunk azt, hogy mit jelent számunkra a magyarság és a kereszténység. Tudnunk kell azt is, hogy meddig vállaljuk a történelmünket, meddig tekintjük magunkénak a kereszténységet. Mert a magyarság romlása és a kereszténység elhajlása közel azonos időben kezdődött.

Szent István és Szent László lovagkirály korában a kereszténység erős volt, a magyarság szintén. A keresztes hadjáratok, a lovagrendek, a tudomány fejlődése tovább növelte ezt az erőt, mely a középkor végére elérte teljességét. Csodálatos építészeti alkotások (melyeknek máig sincs párjuk), felfedezések, a keresztény testvériség szelleme mind ennek a kornak a jellemzője. Ismeretlen volt a "tömeg" fogalma. Mátyás király korában mindenki dolgozott, szántottak, arattak a földművesek, zakatoltak a malmok, legeltettek a pásztorok, alkottak a művészek, termeltek a mesteremberek. Volt vásári sokadalom, körmenet, esküvői násznép, zarándokmenet, de nem volt "tömeg". Ezt a szép emberi világot az egységes keresztény európai erkölcs teremtette meg, melyet a sötét erők minden eszközzel igyekeztek tönkretenni. Szakadár, eretnek vallási irányzatok, eltömegesedés, pénzügyi zavarok, mohamedán veszély, mórok és kalóznépek támadásai, az egységes erkölcs megrendülése jelezte ezt az aknamunkát, mely napjainkban is változatlan formában folyik.

Magyarságtudatunkat, kereszténységünket a romlás előtti idők szellemiségéből építjük fel, tudásunkat a mai kor szintjére emeljük. Ellenállva a sötét erők erkölcsromboló divatjainak, elzárkózunk mindentől, ami tőlük ered, akárhonnan is jön. Ez a mi kereszténységünk!


MNA tájékoztató - 1996 november

A fentiek után érdemes elolvasni Győrkös István - Kassai Ferenc álnéven írt értekezését a "két fő" pont neten. 


Tényállás, vádirat és ítélet II. rész

Mivel a kommunista szimpátia most a fő vádpontja ellenünk a szakadár árulóknak, ezért hasonlítsuk össze a mai európai kereszténységet a mai reformált, és számunkra valóban rokonszenves kommunista irányzatokkal. Az összehasonlítás legmegfelelőbb módja az olyan vezető személyek párhuzamba állítása, akik kortársak voltak, illetve még ma is azok. Ők az adott közösség emblematikus személyiségei, rajtuk keresztül kapunk egy tiszta képet az általuk képviselt szellemiség mai valóságáról.

Kezdjük urópa legnépesebb keresztény vallásának, a katolikus egyháznak közismert pápájával Karol Jozef (Lolek) Wojtyilával, II. János Pállal és a hozzá legközelebb álló személlyel, gyermekkori barátjával Jerzy Klugerrel, aki a vatikáni politika egyik kulcsfigurája volt. Velük szemben az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának, mint a legnagyobb létszámú európai kommunista pártnak az elnökét, Gennagyij Zjuganovot és helyettesét, Albert Makasov tábornokot állítjuk az összehasonlítási műveletünk fókuszába.

Wojtyila az ortodox judaizmus törvényei szerint zsidó volt. Anyja, nagyanyja és dédanyja is közismert bialai zsidó családból származtak. Yaakov Wise manchesteri kutató (aki maga is zsidó) kijelentette: "én, mint zsidó történész hozzáférhetek olyan információkhoz, amiknek egy nem zsidó történész még a létezéséről sem tud". Wise kutatásai szerint II. János Pál anyja Emilia Kaczorowska (Emily Katz) bielsko-bialai zsidó családból származik, a helyi zsidó temetőben a család sírjai megtalálhatóak, csakúgy mint a nagyanyjáé (Anna Scholzé) és dédanyjáé (Zuzanna Rybickáé) is.

Annak ellenére, hogy Wojtyila apja lengyel származású nyugalmazott katonatiszt volt, Karol zsidó iskolába járt, bár meg volt keresztelve és katolikus nevelést kapott. A német támadás után zsidó származása miatt rejtőzködnie kellett, és fizikai munkát végzett. Tagja lett az illegális, többségében zsidókból álló "Rabszódikus Szinház" társulatának műkedvelő színészként. Itt adta elő saját verseit is. Közelebbi kapcsolatba került itt egy szintén zsidó lánnyal, Ginka Beerrel, aki feltűnő szépség volt, fekete szemekkel és fekete hajzuhataggal, és kiemelkedő színészi tehetséggel rendelkezett. Ginka Beert feltűnő rasszjegyei miatt egy járőr elfogta és többé róla Wojtyila hírt nem kapott. A családját, szeretőjét elveszített, rejtőzködni kénytelen fiatalember az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Ekkor találkozott régi paptanárával, aki meghívta egy illegálisan működő papi szemináriumba tanulni. Háború után a Jagelló Egyetem teológiai szakán folytatta tanulmányait és 1946. november elsején pappá szentelték.

1978. október 16-án, a világkormánynak nevezett cionista döntéshozók javaslata alapján a katolikus egyház fejévé választották. Folytatta egyik elődje, a szintén zsidó származású VI. Pál politikáját, melynek következtében a Vatikán egy cionista-szabadkőműves központtá vált. Karol Jozef Wojtyila működése során számtalan módon kinyilvánította a zsidóság és a cionizmus iránti elkötelezettségét. Ő volt az első olyan pápa, aki bement egy zsinagógába, térdepelt Auschwitz-ban, és halálos bűnnek nyilvánította az antiszemitizmust, valamint antiszemitizmusnak az anticionizmust. (A jelenlegi pápa, XVI. Benedek sem különb semmivel). Folytathatnánk a felsorolást még sokáig, de a lényeget megismertük: a cionista hódítás miután elveszítette a cionbolsevista Szovjetuniót és befolyását Oroszország felett, és a közeljövőben el fogja veszíteni egy faji háború miatt az USA-t, a cionkapitalizmus fellegvárát, utolsó menedékeként visszahúzódik a Vatikánba, és júdeókereszténység leple alatt cionizálni akarja Európát. Jerzy Kluger Wojtyila gyerekkori zsidó barátja összekötő volt a cionisták és a pápa között. Lényegében teljes befolyása volt az öregedő, betegeskedő Wojtyilára, akinek a nevéhez fűződik a kereszténység egyik szégyene, a pápamobil nevezetű szerkezet, mely nem más, mint kész istengyalázás egy pápa részéről. Ugyancsak ennek a három említett pápának róható fel az európai egyházi vezetés teljes elzsidósítása. (A magyarországi főpapoknak több mint a fele zsidó származású, és az egyház is cionista ellenőrzés alatt áll.)

Az eltávozott szakadárok egy része nem hajlandó a tényeket tudomásul venni, és feltétel nélkül elfogadja a cionista egyházi vezetést és annak minden rendelkezését, nyilatkozatát. Fogalmuk sincs arról a tényről, hogy az Árpád-házi királyok közül többen is, például Szent László teljesen semmibe vette a Szentszéket. Nem levelezett velük és még a trónra lépését sem közölte a pápával. A ránk maradt somogyvári alapítóleveléből látjuk, hogy még uralma végén is milyen határozottan parancsolja meg főpapjainak, hogy a királyon kívül uruknak mást el ne ismerjenek, és másnak, még a pápának se engedelmeskedjenek.

A szakadárok másik része viszont olyan szektamentalitású közösséghez csatlakozott, mely démonikus szellemiségű. Jövőbelátás, reinkarnáció, holtak és egyéb szellemek megidézése (a köznyelven ezt nevezték úgy, hogy az ördöggel cimborálás) és hitelesítésként imádkozás, rózsafüzér viselési divat jellemzi ezt a szektát.

Ezek tények, és mindebből az a következtetés vonható le számunkra, hogy a cionista irányzatú judeókereszténység, illetve a sötét babonákkal terhelt szekta jelenti a szakadároknak a kereszténységet, melynek nevében ellenpropagandát fejtenek ki a valóban tiszta kereszténységet követő történelmi MNA ellen, kommunistákkal való együttműködésre hivatkozva.

A következő részben megvizsgáljuk a legnagyobb létszámú európai kommunista párt, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának szellemiségét, vezetőinek életútját.

Kassai Ferenc - két fő.net

Azt hiszem a pálfordulás mindenki számára szembetűnő! Hogy mi lehet az oka ennek a változásnak? Hamarosan arra is fényt derítünk!

Héra

Üzenet Győrkös Istvánnak és a fiának, Ifjabb Győrkös Istvánnak

Én is búcsúzom tőletek, az útjaink valóban elváltak, de szerencsére nem maradtam egyedül. A Mozgalom, melyet oly hevesen igyekeztetek szétverni, még mindig erős és egységes! Nem mi léptünk külön útra, mi a becsületünkhöz és az igazsághoz foggal, körömmel ragaszkodva máig ugyan ott állunk, ahol mindig is voltunk. És hozzon bármit is a sors, az igazság szigetéből, melyet közösségünk jelképez, egy talpalatnyit sem engedünk! Még magának Győrkös Istvánnak sem!

Sokunk apjaként tisztelte Önt, meghaltunk volna Önért, szavára lángba borítottuk volna ezt a velejéig romlott országot, hogy szeretett hazánk és elvakított népünk újra magára találhasson, de Ön szembefordult a teljes mozgalommal, szembefordult az Isteni igazsággal és szembefordult korábbi tanításával amikor a fiának viselt dolgait és a szűnni nemakaró vezetési hibákat kellett volna megbeszélni. Anyagi visszásságok miatt a Győrkös néven keletkezett foltot önkénnyel akarta elfedni!

Nekiment mindenkinek, aki csak fel merte emelni a hangját az igazságért, egymással szembe próbálta fordítani a sokszor több mint tíz esztendős barátságokat. A mozgalom 23 év alatt felépített becsületét, tekintélyét, melyet elvitathatatlanúl az Ön vezetése alatt harcoltak ki a mozgalom tagjai, Ön egyetlen hét alatt darabokra zúzta! Könnyebb volt árulónak, ügynöknek, zavarkeltőnek kikiáltani a mozgalomért élő és az igazságért kiálló bajtársakat, mintsem kivizsgálni Ifjabb Győrkös István visszásságait, mely közösségünkben asztaltéma lett volna!

Ön volt az, aki eltávolodott az igazság szigetétől, melyet közösségünk jelenít meg! Csak hogy világos legyen mindenki számára! A Magyar Nemzeti Arcvonal minden MNA csoport felismerte, hogy Győrkös István a szarossá vált alsónemű mosdatására beáldozza a Mozgalmat! Csak néhány félkegyelmű maradt mellette, akik még álmukban sem viselhetnék az MNA jelvényét, illetve a budapesti akciócsoport megtévesztett, hamisan tájékoztatott bajtársai. Airsoftozó gyerekekkel próbáltok operálni a teljes MNA ellen, de előbb utóbb a legkisebb gyermek is ki meri majd mondani, hogy a "Király meztelen!"

Az elkövetett bűneitek ellenére mi csendben maradtunk ezidáig, mert bíztunk a szívünk mélyén abban, hogy a gyűlölet és a félelem által elborított elméteket végül tisztára fogja mosni a felismerés, hogy bizony magatokra maradtatok. De ahányszor csak a baráti jobbunk nyújtottuk felétek, Ti annyiszor köptetek minket képen. Elfogyott a türelem! Az MNA nem a két Győrkös István, hanem a közösség! A dolgozó bajtársak közössége, akik az igazság szolgálatában állnak! Az MNA Mi vagyunk!

Jelvényeinken megcsillanó napfényt nem homályosítja el semmi. A Győrkös név a történelem lapjaira kerülhetett volna, de az a mocskos, aljas hazugsághalmaz, mellyel a Mozgalom és a Magyar Remény Közösség ellen fordultatok, mindent megváltoztatott! A történelem szemétdobjára fogtok kerülni, mert ma már ott a helyetek. Nincs többé becsületetek! A sajnálat helyett csak a szánalmat érzem amikor rátok gondolok.


Egy MNA Csoportvezető

A hűséges airsoft csapat

"A Magyar Nemzeti Arcvonal vezetősége november 17-ét a Hűség Napjává nyilvánította, és új ünnepnapként bevezette az MNA szertartásrendjébe. Ebből az alkalomból szombaton a bőnyi központi táborban ünnepélyes megemlékezésre került sor.

Az ünnepséget követő állománygyűlésen az MNA vezetősége 13 bajtársnak a Hűségkereszt Érdemérmet adományozta, melyek okleveleit Győrkös István MNA vezető adta át a kitüntetetteknek. Az MNA jelvényt 49 bajtárs kapta meg.
A Hűségkereszt Érdemérem a Magyar Nemzeti Arcvonal - Hungarista Mozgalom által kiadott különleges, egyedi tervezésű érem, amelyből összesen 13 darab számozott példány készül, és egyszeri alkalommal kerül kiadásra."

A kép teljes méretben ide kattintva tekinthető meg!

A Györkös Bt. honlapján jelent meg a fenti szöveg, mely szerint 49 ember kapott MNA jelvényt november 17-én. A cikkben megjelenített képek egyikén sem lehet összesen 31 embernél többet összeszámolni, ezért már eleve gyanús volt, hogy itt bizony erősen túlozhatott a betéti társaság.

Azonban így is soknak tűnt az a 31 fő is, hiszen az anyagi visszaélések és a vezetési hibák miatt a teljes MNA elfordult a Bt. két beltagjától. Nem tartott sokáig kideríteni mi is áll a háttérben. Az Ifjabb Győrkös István üzleti vállalkozásaként futó WarHawk Airsoft Team keretében szerveztek erre a napra gyerekeket.

Hiába, "ha háború van, akkor háború van" Győrkös elmélet szellemében a Bt-nek létszám hiányában is létszámot kell demonstrálnia. Lencsés ruha van rogyásig, az MNA-s fiúk airsoft fegyvereit is be lehet erre fogni, este úgysem látszanak majd, a sor végén elférnek. - Ez lehetett az alap ötlet. És láss csodát, a hülyéket tovább lehet hülyíteni ezzel, no meg önmagukat is lehet győzködni, hogy "azért nem maradtunk magunkra".

A látszat demonstrálásán kívül van még egy fontos dolog ami miatt megéri tovább erőltetni a színdarabot. Ez pedig nem más, mint a pénz!
A kép teljes méretben ide kattintva tekinthető meg!

A hűségről való prédikáció igen jól fizet!

"2012. november 17.
   
Bőny, 9073
   
A WarHawk Airsoft Team 6. játéknapja előre láthatólag nov. 17.-én lesz megtartva. A program:
9:00 órakor indul a busz a győri buszpályaudvarról. A jegyet Örkénypusztáig kell venni.
9:20 körül érkezés Örkénypusztára -> 20 perc séta Bőny-Szőlőhegybe
9:45 Indulás a táborhelyre, érkezés előreláthatólag 10:15
10:30-ig felszerelkezés, regisztráció, gyors reggelizés (aki igényt tart rá, mindenki önköltségre...)
11:00-tól ebédig játék
KB 14:00 ebéd, ára 500ft, gulyásleves+kenyér
14:30-tól játék -> 16:00 - 16:30-ig
FIGYELEM!!! FONTOS!!! OLVASD EL, HA JÖSSZ!!!
Rendkívüli alkalom lesz a szombati, ugyanis éjszakai játék is szerepel a programban, aki ezen részt venne az a játéknapon jelezze. Továbbá aki megjelenik az esti játékon hozzon magával zseblámpát. Mivel nem csak WarHawkos rendezvény lesz így az előrelátható játékosok száma kb 40-50 fő... Ezért új játékmódok is felkerülnek a hétvégi listára, azonban szeretnénk kérni ezáltal mindenkit, hogy aki tud hozzon magával láthatósági mellényt!!! Az éjszakai harcászat elfog húzodni előreláthatólag, így aki marad annak a éjszakai szállását biztosítjuk.
Árak:
Pályadíj: 1500
Alapfelszerelés (fegyver, 200db lőszer, védőmaszk/szemüveg): 1500
További lőszer: 100ft/100db
Ebéd: 500
Ruha (akinek kell, nadrág, zubbony): 500
Áraink forintban értendőek, természetesen nem terhel mindenkit minden költség, ha van fegyvered nem szükséges az alapfelszerelés díját kiadnod, van terepruhád annak költsége sem terhel stb..."

A kép teljes méretben ide kattintva tekinthető meg!

A fenti szöveg az üzleti vállalkozás facebookos oldaláról való. Minden programról megvannak a mentések (képek, szöveg), ezért ha az oldal törlődne is, be tudjuk mutatni azokat a tisztelt nagyérdeműnek.

De számolgassunk csak!

Ebéd jutányos áron: 500 forint;
Pályadíj: 1500;
Alapfelszerelés (fegyver, 200db lőszer, védőmaszk/szemüveg): 1500, további lőszer: 100ft/100db
Ruha (akinek kell, nadrág, zubbony): 500

Tehát személyenként 4000 forintot fizetnek mondjuk a résztvevők.

A facebookos oldal szerint ("Ott lesznek (16), Talán ott lesznek (10)") körülbelül húsz ember jelentkezett a WarHawk Airsoft Team 6. játéknapja, így ez simán lehetne 80.000! jó magyar forint. Ha figyelembe vesszük, hogy két napos volt a program és megszorozzuk ezt az összeget kettővel, akkor máris megérthetjük, hogy a Bt. tagjai miért ragaszkodnak annyira ahhoz a három betűhöz!

Ha a játékra jelentkezett airsoftos gyerekeket leszámoljuk abból a harminc főből amit a képeken összeszámolhattunk, akkor bizony máris előkerül a Bt. holdudvarának teljes létszáma.

A tények makacs dolgok, jobb lesz hozzászokni, mert hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem.

Héra