Győrkös István - akkor és most

Győrkös István 1996-ban az MNA Tájékoztatóban az alábbi írása volt olvasható a kereszténységről:


A mi kereszténységünk

Egyes, magukat hungaristának nevező személyek, kisebb csoportocskák vezetői, hangadói mindent elutasítanak, ami kapcsolatba hozható a keresztény eszmeiséggel. Zavaros indokaik közül kiemelhető a "judeó-kereszténység" vádja, illetve a keresztény egyházak vezetőinek, vezetőrétegének elvtelen, megalkuvó és esetenként erkölcstelen viselkedésének túlhangsúlyozása. A judeókereszténység bizonyítására felhozzák az egyházi vezetés elzsidósulását, a Szentírás átfogalmazását, a toleranciát, melynek égisze alatt II. János Pál részt vett egy zsinagógában tartott izraelita összejövetelen, majd a "keresztények idősebb testvéreinek" nevezte a zsidóságot. Kihangsúlyozva említik még azt a gesztust is bizonyítékul, amit a magyarországi katolikus vezetés tett az izraelitáknak, átadva részükre a megszavazott állami támogatás nagy részét. Érveik között szerepel az a pápai megfogalmazás is, miszerint halálos bűn az antiszemitizmus (de nem az istentagadás!).

Órákon át sorolják a mai kereszténység elzsidósulásának "bizonyítékait", nem feledkezve el semmiről, ami igazukat bizonyíthatja. Az erkölcstelenség térhódítását az osztrák egyházi vezetéssel kapcsolatba hozható sajnálatos homoszexuális botránnyal, a vatikáni pénzügyi körök zsidó bankokkal való összefonódásával, "békepapsággal", politikai kollaborációval és számtalan más, kisebb-nagyobb politikai, vagy erkölcsi botránnyal kívánják bizonyítani.

Ezen igyekezetük azonban egy igen alapvető ellentmondást tartalmaz. A kereszténység erkölcsi alapjai ellen indított támadásuk kimondottan olyan személyek cselekedeteinek felsorolásából áll, akik csak tagjai a keresztény egyházaknak, és semmi közük a valódi keresztény szellemiséghez. A lényeget nem lehet a lényegtelenen keresztül elérni! Olyan ez a logika, mint azé a külföldié, aki a magyarokat "szemét cigány népségnek" nevezi azon indok alapján, hogy a közeli áruházból két magyar állampolgár (két cigány) ellopott valamit. Ezt sem érdekli a magyarság szellemisége (kultúrája, erkölcse, történelme), és a valóban elítélendő cselekmény hatására általánosító véleményt formálva, a lényeget támadja. Azt, ami nálánál is jobban elítéli a tolvajokat.

Nagyon megsértődnének ezek a keresztényellenes magyarok akkor, ha a közelmúlt magyarországi eseményeivel, az ÁVH-val, pufajkásokkal, Rákosival, Kádárral, Antallal, vagy esetleg a mai horngyulákkal, petőivánokkal, bauerekkel minősítené őket a nagyvilág. Pedig ezek a személyek voltak, és ma is ezek a magyarság hivatalos vezetői (akik jogilag éppen olyan állampolgárai Magyarországnak, mint a kritizálók). Kézzel-lábbal tiltakozva bizonygatnák, hogy ezekhez a személyekhez semmi közük. Hivatkoznának mindenre, honfoglalástól a szabadságharcokig (a személyes ellenállásukról nem is beszélve), de mégis mind a mai napig olyan törvények alatt élnek, amiket ezek a személyek szabtak meg számukra. Saját sorsukból sem okulva a kereszténységet támadják (mint az előbb említett külföldi a magyarságot)azon személyek helyett, akik valóban megérdemelnék a támadást. Ezzel a logikátlan tevékenységükkel hajtják végre azt a tervet, amelyet valahol valakik jól kiagyaltak. Közreműködnek abban az aknamunkában, melynek főszereplői az egyházi személynek álcázott erkölcstelen és jellemtelen beépültek. Elfelejtik azt a tényt, hogy a hungarizmust - mint fogalmat - Prohászka Ottokár római katolikus püspök fogalmazta meg, és politikai megvalósítója, Szálasi Ferenc szintén keresztény eszmeiségnek nevezte.

Mint ahogy a magyarságtudatunk semmilyen módon nem kötődik a közelmúltban és napjainkban uralkodó politikai vezetőréteghez (akiknek a népellenes tevékenysége miatti elkeseredés legfeljebb csak erősítette a magyarság gondolkodó részének ellenállását, nemzettudatát), úgy a keresztény egyházakon belüli gondok sem okoztak tömeges elfordulást a keresztény eszmeiségtől. A magyarság és a kereszténység történelme, eszmeisége oly felemelően szép és gazdag, hogy mindenkinek, aki valóban az igazságot, a tiszta forrást keresi, lehetőséget ad arra, hogy egyéniségének a legmegfelelőbb hagyományokat megkeresse, és azok szellemében éljen.

Nem nyavalygó magyarkodók, nyálas keresztények, hanem erős erkölcsű, érett értelmű, egész emberek kellenek Hazánknak. Olyan férfiak és nők, akik tudják azt, hogy mit kell tenniük. A ragyogóan fénylő középkor szellemiségével és a harmadik évezred tudásával felvértezett keresztény magyarság a jövő népe. A mai világ deformált eszmerendszereiből, elhajolt vallásaiból csak pusztulás, erkölcsi és fizikai megsemmisülés következhet. Hogy megmaradhassunk, igen pontosan meg kell határoznunk azt, hogy mit jelent számunkra a magyarság és a kereszténység. Tudnunk kell azt is, hogy meddig vállaljuk a történelmünket, meddig tekintjük magunkénak a kereszténységet. Mert a magyarság romlása és a kereszténység elhajlása közel azonos időben kezdődött.

Szent István és Szent László lovagkirály korában a kereszténység erős volt, a magyarság szintén. A keresztes hadjáratok, a lovagrendek, a tudomány fejlődése tovább növelte ezt az erőt, mely a középkor végére elérte teljességét. Csodálatos építészeti alkotások (melyeknek máig sincs párjuk), felfedezések, a keresztény testvériség szelleme mind ennek a kornak a jellemzője. Ismeretlen volt a "tömeg" fogalma. Mátyás király korában mindenki dolgozott, szántottak, arattak a földművesek, zakatoltak a malmok, legeltettek a pásztorok, alkottak a művészek, termeltek a mesteremberek. Volt vásári sokadalom, körmenet, esküvői násznép, zarándokmenet, de nem volt "tömeg". Ezt a szép emberi világot az egységes keresztény európai erkölcs teremtette meg, melyet a sötét erők minden eszközzel igyekeztek tönkretenni. Szakadár, eretnek vallási irányzatok, eltömegesedés, pénzügyi zavarok, mohamedán veszély, mórok és kalóznépek támadásai, az egységes erkölcs megrendülése jelezte ezt az aknamunkát, mely napjainkban is változatlan formában folyik.

Magyarságtudatunkat, kereszténységünket a romlás előtti idők szellemiségéből építjük fel, tudásunkat a mai kor szintjére emeljük. Ellenállva a sötét erők erkölcsromboló divatjainak, elzárkózunk mindentől, ami tőlük ered, akárhonnan is jön. Ez a mi kereszténységünk!


MNA tájékoztató - 1996 november

A fentiek után érdemes elolvasni Győrkös István - Kassai Ferenc álnéven írt értekezését a "két fő" pont neten. 


Tényállás, vádirat és ítélet II. rész

Mivel a kommunista szimpátia most a fő vádpontja ellenünk a szakadár árulóknak, ezért hasonlítsuk össze a mai európai kereszténységet a mai reformált, és számunkra valóban rokonszenves kommunista irányzatokkal. Az összehasonlítás legmegfelelőbb módja az olyan vezető személyek párhuzamba állítása, akik kortársak voltak, illetve még ma is azok. Ők az adott közösség emblematikus személyiségei, rajtuk keresztül kapunk egy tiszta képet az általuk képviselt szellemiség mai valóságáról.

Kezdjük urópa legnépesebb keresztény vallásának, a katolikus egyháznak közismert pápájával Karol Jozef (Lolek) Wojtyilával, II. János Pállal és a hozzá legközelebb álló személlyel, gyermekkori barátjával Jerzy Klugerrel, aki a vatikáni politika egyik kulcsfigurája volt. Velük szemben az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának, mint a legnagyobb létszámú európai kommunista pártnak az elnökét, Gennagyij Zjuganovot és helyettesét, Albert Makasov tábornokot állítjuk az összehasonlítási műveletünk fókuszába.

Wojtyila az ortodox judaizmus törvényei szerint zsidó volt. Anyja, nagyanyja és dédanyja is közismert bialai zsidó családból származtak. Yaakov Wise manchesteri kutató (aki maga is zsidó) kijelentette: "én, mint zsidó történész hozzáférhetek olyan információkhoz, amiknek egy nem zsidó történész még a létezéséről sem tud". Wise kutatásai szerint II. János Pál anyja Emilia Kaczorowska (Emily Katz) bielsko-bialai zsidó családból származik, a helyi zsidó temetőben a család sírjai megtalálhatóak, csakúgy mint a nagyanyjáé (Anna Scholzé) és dédanyjáé (Zuzanna Rybickáé) is.

Annak ellenére, hogy Wojtyila apja lengyel származású nyugalmazott katonatiszt volt, Karol zsidó iskolába járt, bár meg volt keresztelve és katolikus nevelést kapott. A német támadás után zsidó származása miatt rejtőzködnie kellett, és fizikai munkát végzett. Tagja lett az illegális, többségében zsidókból álló "Rabszódikus Szinház" társulatának műkedvelő színészként. Itt adta elő saját verseit is. Közelebbi kapcsolatba került itt egy szintén zsidó lánnyal, Ginka Beerrel, aki feltűnő szépség volt, fekete szemekkel és fekete hajzuhataggal, és kiemelkedő színészi tehetséggel rendelkezett. Ginka Beert feltűnő rasszjegyei miatt egy járőr elfogta és többé róla Wojtyila hírt nem kapott. A családját, szeretőjét elveszített, rejtőzködni kénytelen fiatalember az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Ekkor találkozott régi paptanárával, aki meghívta egy illegálisan működő papi szemináriumba tanulni. Háború után a Jagelló Egyetem teológiai szakán folytatta tanulmányait és 1946. november elsején pappá szentelték.

1978. október 16-án, a világkormánynak nevezett cionista döntéshozók javaslata alapján a katolikus egyház fejévé választották. Folytatta egyik elődje, a szintén zsidó származású VI. Pál politikáját, melynek következtében a Vatikán egy cionista-szabadkőműves központtá vált. Karol Jozef Wojtyila működése során számtalan módon kinyilvánította a zsidóság és a cionizmus iránti elkötelezettségét. Ő volt az első olyan pápa, aki bement egy zsinagógába, térdepelt Auschwitz-ban, és halálos bűnnek nyilvánította az antiszemitizmust, valamint antiszemitizmusnak az anticionizmust. (A jelenlegi pápa, XVI. Benedek sem különb semmivel). Folytathatnánk a felsorolást még sokáig, de a lényeget megismertük: a cionista hódítás miután elveszítette a cionbolsevista Szovjetuniót és befolyását Oroszország felett, és a közeljövőben el fogja veszíteni egy faji háború miatt az USA-t, a cionkapitalizmus fellegvárát, utolsó menedékeként visszahúzódik a Vatikánba, és júdeókereszténység leple alatt cionizálni akarja Európát. Jerzy Kluger Wojtyila gyerekkori zsidó barátja összekötő volt a cionisták és a pápa között. Lényegében teljes befolyása volt az öregedő, betegeskedő Wojtyilára, akinek a nevéhez fűződik a kereszténység egyik szégyene, a pápamobil nevezetű szerkezet, mely nem más, mint kész istengyalázás egy pápa részéről. Ugyancsak ennek a három említett pápának róható fel az európai egyházi vezetés teljes elzsidósítása. (A magyarországi főpapoknak több mint a fele zsidó származású, és az egyház is cionista ellenőrzés alatt áll.)

Az eltávozott szakadárok egy része nem hajlandó a tényeket tudomásul venni, és feltétel nélkül elfogadja a cionista egyházi vezetést és annak minden rendelkezését, nyilatkozatát. Fogalmuk sincs arról a tényről, hogy az Árpád-házi királyok közül többen is, például Szent László teljesen semmibe vette a Szentszéket. Nem levelezett velük és még a trónra lépését sem közölte a pápával. A ránk maradt somogyvári alapítóleveléből látjuk, hogy még uralma végén is milyen határozottan parancsolja meg főpapjainak, hogy a királyon kívül uruknak mást el ne ismerjenek, és másnak, még a pápának se engedelmeskedjenek.

A szakadárok másik része viszont olyan szektamentalitású közösséghez csatlakozott, mely démonikus szellemiségű. Jövőbelátás, reinkarnáció, holtak és egyéb szellemek megidézése (a köznyelven ezt nevezték úgy, hogy az ördöggel cimborálás) és hitelesítésként imádkozás, rózsafüzér viselési divat jellemzi ezt a szektát.

Ezek tények, és mindebből az a következtetés vonható le számunkra, hogy a cionista irányzatú judeókereszténység, illetve a sötét babonákkal terhelt szekta jelenti a szakadároknak a kereszténységet, melynek nevében ellenpropagandát fejtenek ki a valóban tiszta kereszténységet követő történelmi MNA ellen, kommunistákkal való együttműködésre hivatkozva.

A következő részben megvizsgáljuk a legnagyobb létszámú európai kommunista párt, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának szellemiségét, vezetőinek életútját.

Kassai Ferenc - két fő.net

Azt hiszem a pálfordulás mindenki számára szembetűnő! Hogy mi lehet az oka ennek a változásnak? Hamarosan arra is fényt derítünk!

Héra