Összefoglaló

Megpróbáljuk röviden összefoglalni, amit a későbbiekben bővebben, dokumentálva, kénytelenek leszünk majd ismertetni. Megjegyezzük, hogy ez a "csatározás" nekünk sem hiányzott, és a "történelmiekkel" ellentétben nem is kívánjuk minden napunkat ezzel tölteni.

Tehát röviden, bővebb magyarázat és dokumentálás nélkül. Az okokat illetőleg, amit tudni kell, hogy jóformán semmi közük nincs az Istvánok által összehordottakhoz. Sem id. István kommunizmus felé hajlásához, de még holmi (egyébként általuk kezdeményezett) pártalapításhoz sem.

A bili augusztus közepe-vége felé borult ki, mikor is az egyik vezető írt egy körlevelet, melyben a régóta aktuális vezetőségi értekezlet összehívását kezdeményezte. Ismertette a kritikus megbeszélnivalókat is, meglehetősen nyersen, és mondhatni, kisarkítva. Az egyik pont az volt, hogy az ifj. István által vétett vezetési hibákat, és az anyagiak elégtelen kezelését, feltételezhető anyagi visszaéléseket sürgősen tisztázni kell.

A levélből, ahogy várható volt, botrány lett. Azt megíró bajtársunk álláspontja szerint ez volt a szándéka, mert e nélkül soha nem kerültek volna rendezésre azok a problémák, melyeket már jó ideje sokan észrevételeztek. A keleti csoportoknak nem egy megbeszélése volt már a témában, de pl. maga a győri csoport is próbálta már szép szóval felvetni a dolgot egy-két évvel korábban. A másik pedig, hogy ezeket a dolgokat rendezni kellett, mielőtt a küszöbön álló nyitás megtörténik, mert ha ugyanezek a hibák és visszaélések szélesebb körben is megtörténnek, az már nem saját problémánk, hanem az Arcvonal becsületét húzzák le mások előtt!

Ezt követően id. István felszólította a nevezett csoportvezetőt, hogy 24 órán belül bizonyítékokkal álljon elő. Mivel ugye nem írtunk egymás között nyugtákat, így ez képtelenség volt. A csoportvezetőt ezután id. István megfosztotta minden posztjától, és fél évre felfüggesztette a tagságát is. Ifj. Istvánt pedig "a hibák részbeni elismerése" után figyelmeztetésben részesítette, és kijelentette, hogy ifj. István innentől visszavonul az országos ügyektől, munkát fog keresni (amikor kimerült a korábban juttatott bajtársi pénz, nem volt hajlandó elmenni dolgozni, nem titkolta, hogy a mozgalommal szeretné eltartatni magát - ennek előzményei egy külön történet), stb. A rá vonatkozó dolgokból aztán persze nem lett semmi, egy hét múlva már úton volt, hogy keresztbe kavarjon a borsodiak által szervezett konferenciának. Ugyanis olyan "információkkal" (mellesleg a borsodiakkal nem is beszélt - ami persze aztán az ő hibájuk lett) tért vissza id. Istvánhoz, hogy a rendezvénnyel mindenféle problémák vannak, és ha ő nem avatkozik be, akkor baj van...

De térjünk vissza az elejére. Szóval István ügye szőnyeg alá lett söpörve, az eljárást kezdeményező személlyel együtt. Azzal a kijelentéssel, hogy a probléma nem létezik, a sokak meglátását közvetítő csoportvezető pedig démonikus befolyás alá került. (Ő volt az első renitens a "hármak bandájából" - a kétfő.net állításaival ellentétben a három főellenségnek semmivel nincs több szerepe a tovább lépett mozgalomban, mint a többi vezetőnek.) Ezután jött a következő csoportvezető, aki kiállt bajtársa mellett. Jelezte, hogy a felvetett problémák igenis léteznek, és ezeket minden csoportvezető sérelmezi. Kérte, hogy üljön össze a vezetőség, és szemtől szembe tisztázzák a kérdést, mert ezt nem lehet megkerülni. Sem a pénzek elúszása, sem a mozgalmat hátráltató vezetési hibák nem mehetnek tovább! Nos, ebből már gyorsan jött, hogy összeesküvés van a háttérben. (Előtte pár hete találkozott ugyan néhány csoportvezető, ahol ezekről a kérdésekről szó esett - bár a találkozó lényege nem ez volt - de másnap jelezték is a központnak, hogy ilyen történt. Tehát a titkos összeesküvés elmélete hibádzik.) Meg persze démonok. Konkrétan meg is lett jelölve egyik berényi bajtársunk, hogy ő a démon. Ekkor erre akarták ráverni az egészet, a berényiek vallási vonalát (ez megint külön történet) megtéve bűnbaknak. Ők azonban jól vették az akadályt, választás elé kerülve egyértelműen a mozgalmat választották.

Közben a második renitens vezető, a későbbi harmadikkal egyetemben erejét megfeszítve igyekezett egyben tartani és stabilizálni a mozgalmat. Ezután egy kis csendesség következett, úgy tűnt, az erőfeszítések meghozzák jutalmukat. Ifj. István dolga azért továbbra is lógott a levegőben, mindenki tudta, hogy ezt előbb-utóbb rendezni kell. Csak nyugodjanak le a kedélyek. Nem nyugodtak.

A folytatás, ami a fentiek alapján láthatóan másodlagos elem, a konferencia dolga. A kirobbant feszültségek miatt id. István részéről felvetődött, hogy lefújja az egészet. Nem kell mondani, ez mekkora bukást jelentett volna a mozgalomnak. Hónapokkal korábban be lett harangozva, óriási várakozás előzte meg. Mindenki kíváncsian várta, hogy az MNA kilép a porondra. Ha ebben a helyzetben visszakozunk, magyarul segget csinálunk a szánkból, többet az életbe senki nem figyelt volna ránk, nem adott volna a szavunkra.

Id. István lerendelte a szervezőket egyeztetésre (miközben hónapokig érdektelenül kezelte az ügyet). Már csak két hét volt hátra. Akkor már erre se pénz (a szervezők a kenyérre valót is benzinre költötték), se idő, és őszintén szólva az összes csoportvezető véleményének semmibevétele után sok lelkesedés sem volt. Végül aztán be lett ütemezve a leutazás. Előzetesen id. Istvánnal levélben egyeztették a konferencia és a szervezés aktuális állását, és a kilátásokat (melyek meglehetősen jók voltak). Erre az volt a válasz, hogy remek, így minden rendben van, nem kell leutazni sem, hajrá, munkára! No, ekkor mindenki megnyugodott, a szervezők megfeszített erővel igyekeztek behozni azt az elmaradást, amit a belső ügyek ideg- és energiaőrlő kezelése okozott.

A villám aztán egy úgy héttel a rendezvény előtt csapott be újra. Akkor jött az ukáz. Miszerint a rendezvény úgy fog kinézni, hogy a főszervező elmondja a megnyitóját, aztán leül. Ezután ifj. István fogja képviselni az MNA-t, majd pedig a kommunisták küldötte szólal fel. Utána kaphatnak szót a többi "lényegtelen szerveződések". Ezzel a küldött személyén túl annyi probléma volt, hogy egy hungarista-kommunista egyeztető értekezletté degradálta volna a konferenciát. Holott egészen addig nem erről volt szó! Nem ezért lett szervezve, és nem ezért lettek odahívva az emberek! Nem erre várt mindenki!

Nagyon röviden, miről is volt szó? Talán valamikor a tél folyamán szaladt körbe ifj. István az országban azzal, hogy alapítsunk egy pártot. (Tehát nem a renitensek akartak pártot alapítani! Ezt a megkeresett csoportvezetők mind tanúsítani tudják. De a szomorú, hogy az ellenünk cikkezgető pesti fiúknak szintén tisztában kell lenni ezzel, elvégre ők írtak pártszabályzatot is István utasítására!) Miért, miért nem, de ennek a szervezését a két borsodi csoportvezető vette fel. Volt más csoport is, amely elkezdett ez irányban dolgozni, de borsodiak tudták rengeteg munkával, úttal, kapcsolatépítéssel tető alá hozni a terveket. Menet közben annyit módosítva, hogy nem feltétlenül pártba kell gondolkodni, mert az elég taszító már az embereknek.

A lényeg az volt, hogy életre hívjunk egy új társadalmi-politikai szerveződést, melyen keresztül a mozgalom törekvéseit érvényesíteni tudjuk. Elvégre évek óta hasonló megoldásokról beszéltünk! Hangsúlyozom, mindez központi kezdeményezésre, és általuk kifejezetten pártról beszélve! Ennek ellenére, mikor a két vezető (pont a két fő szervező volt a renitens is, ezért lehetett erre hivatkozni a "szakadás" okául - ifj. István dolgait elkenve) a tisztázás utolsó lehetőségeként leutazott a központba, id. István azt vágta a fejükhöz, hogy "kezdettől tudjuk, hogy egy konkurens szervezetet akartok létrehozni!". A beszélgetés során történt ellentmondások, hazudozások pedig már csak hab a tortán, ami megint egy külön történet!

A lényeg: ez utolsó beszélgetés során id. István nem tudott elfogadható választ adni, hogy mi a baja a megszervezett konferenciával. Arra a kérdésre, hogy hogy kellett volna csinálni, szóról szóra azt mondta el, amit a szervezők csináltak. Tehát az egyetlen probléma az volt, hogy ők csinálták...

Az új társadalmi-politikai szerveződés sokak által várt létrehozásának, a résztvevőknek "meglepetésként" szánt hungarista-kommunista egyeztető értekezleté módosítását (egy héttel a rendezvény előtt...), ráadásul a teljes mozgalom előtt hitelét vesztett küldöttel, a szervezők nem fogadták el. Sem a saját, sem a mozgalom becsületének eljátszásában nem voltak hajlandóak szerepet vállalni. Ahogy az is, hogy közben ők már rég szervezték a saját konferenciájukat és új szervezetüket, a kommunistákra alapozva.

A mozgalom részvételét végül letiltották (a saját rendezvényükről!). A továbbiak megint egy külön történet. Aztán elkezdődött a mocskolódás, és hazudozás a wordpress-en. A többi csoportnál ez verte ki igazán a biztosítékot. A harmadik ember pedig azért lett a renitensek közé sorolva, és főellenségnek kikiáltva, mert a Jövőnk adminisztrátoraként ezeknek a méltatlan írásoknak nem volt hajlandó helyt adni. Ezt a "vezetés" árulásnak tekintette. Holott bajtársunk kerek perec megmondta: őt csak a mozgalom egysége érdekli, és semelyik oldaltól nem fog ilyen jellegű írásokat kitenni.

A kétfős "vezetés" pedig csak süllyedt tovább a saját piszkában, és addig vágta maga alatt a fát, míg az egész mozgalom megvetését és elutasítását kivívta.

A szomorú, hogy minden azon úszott el, hogy nem lehetett leülni, megbeszélni a létező problémákat. Amire a mozgalom (a leköpködött "renitenseket" beleértve) az utolsó pillanatig nyitott lett volna, mígnem többszöri kéznyújtás után október 7-én kénytelenek voltunk az ismert döntést meghozni.

Ami viszont kevésbé szomorú: egyre inkább úgy tűnik, hogy az előrelépést akadályozó béklyótól szabadultunk meg. Ez nem azt jelenti, hogy most akkor pártot alapítunk (ahogy id. István mondaná: ha majd nekünk úgy tetszik, alapítunk, ha meg nem, akkor nem), meg a többi kétfő.netes baromság. De végre arra megy a mozgalom, amerre eddig is kellett volna - és nem befogott kézifékkel! Ők pedig ássák csak tovább maguknak a vermet - mígnem már visszapereg rájuk a föld!