Határozatismertetés

Alábbiakban ismertetjük a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetőinek október 7-i és november 17-i megbeszélésein hozott döntések közönségre tartozó részeit. A határozatok a korábbi vezető, és vezetői ambíciókat tápláló fiának felmentése nyomán kialakult új helyzet nyomán születtek. A kérdésekben a vezetők teljes összhangú döntéseket hoztak.

1. A mozgalom egységét megőrizzük, a nevet tovább visszük. A kialakult új helyzet legnehezebb pillanataiban is az első és egyértelmű állásfoglalás volt a csoportok vezetőinek részéről, hogy egységünket megőrizzük, a vezetőjétől megvált mozgalom együtt megy tovább. A Magyar Nemzeti Arcvonal név további használata számunkra független attól, hogy az MNA-t életre hívó, ám annak vezetésére alkalmatlanná vált korábbi vezető mit kezd magával.

2. A mozgalmat átmenetileg a vezetői testület irányítja. Jelen helyzetet pont úgy kezeljük, mintha vezetőnk elhalálozott volna (nyugodjék békében!). Bár több olyan személy is van, akit megtehetnénk vezetőnek, de olyan ember jelenleg nincs egy személyben, aki alkalmas és méltó lenne a mozgalom kizárólagos Vezetőjének lenni. Az új vezetőt az idő és a szükség ki fogja emelni. A mozgalom irányítását átmenetileg a vezetői testület végzi. (Gyakorlatban eddig is így volt.) Szükség esetén ideiglenes vezetőt jelölünk ki, de annak személyét (de tényét sem feltétlenül) nem fogjuk nyilvánosság elé tárni. Ha a köreinken kívül valakinek (pláne egy bukott vezetésnek) nem tetszik a "demokratikus" felállás, számunkra teljesen érdektelen. Rendünket biztosítja az a letisztult eszmeiség, ami az igazság útjáról letért, részrehajló és alkalmatlanná vált vezetést is elsöpörte.

3. A mozgalom keresztény alapjait erősítjük. Politikai ideologizálás helyett ezt tekintjük mértékadónak. Egységes szertartásrendünk alapjait aszerint dolgozzuk ki, hogy a különböző történelmi egyházak felekezeteihez tartozóknak egyöntetűen elfogadható legyen. A mozgalom külső köreihez tartozókkal szemben a továbbiakban sem támasztunk vallási alapú elvárásokat, csupán erkölcsi-életviteli alapon mérlegelünk.

4. A mozgalom politikai nézetei szerint jobboldali, hazafias alakulat, Prohászka hungarizmusát tekinti alapkövének. Idealista, nemzeti és konnacionalista. A népi és nemzeti hagyományokra alapuló haladást képviseli. Visszautasítja a materializmust, az erre épülő kommunizmust, népi és nemzeti hagyományaink megtagadását és kigúnyolását.

5. A magunk körül történő folytonos árokásást beszüntetjük. Iránymutató meglátásaink véka alá nem rejtése mellett véget vetünk a hazafias oldalon történő folyamatos ellenségkeresésnek, rosszindulatú kritizálásnak, fennhéjázó lenézésnek. Nézeteinkből alkudni ezután sem kívánunk, ám az igazság képviselete mellett igazságosságra törekszünk, másokat lenéző kizárólagosság helyett.

6. A társadalmi nyitásra vonatkozó terveink (miközben helyi szinten a csoportok a maguk elképzelései és lehetőségei szerint megkezdték a kísérleti munkálatokat) kidolgozás alatt állnak, azok egyelőre nem tartoznak a nyilvánosságra. A szeptemberi történelmi lehetőség elszabotálását nem csupán mozgalmi hibának, de nemzetárulásnak tekintjük, melyet az ezzel távolabb került új rendszerben ekként is fogunk jutalmazni.
Minden egyéb döntés belső mozgalmi jellegű, bizalmas információ.

Magyar Nemzeti Arcvonal vezetése

Tájékoztatás a Magyar Reményt érő aknamunka hátteréről

Egy az MNA vezetőinek megküldött belső anyag került a birtokunkba, melyet most megosztunk a tisztelt nagyérdeművel. A feljegyzés még a Magyar Remény konferencia megrendezése előtt született, majd több kiegészítés is került hozzá, ugyanis az írója csak a végső esetben kívánta felhasználni. A szöveget most külön nem kommentáljuk, azt majd egyes részeit kiemelve, külön bejegyzésekben tesszük meg.

Jó szórakozást kívánunk a Bt. szégyentörténetének aktuális fejezetéhez!

Talán már többen értesültek róla, hogy az MNA vezetése pár nappal a rendezvény előtt szembefordult azzal, és gőzerővel a rendezvény megvalósulása ellen munkálkodik. Ennek okáról tájékoztatom az érintetteket.

A történet ott kezdődött, hogy talán valamikor tavasszal ifj. Győrkös István körbejárta csoportjainkat, hogy csinálni kellene valamit politikai síkon, konkrétan szervezzünk pártot. Ez az elképzelés közben finomodott, folyamatosan alakultak ki az elképzelések.

A munkának a borsodi vezetők gőzerővel nekiestek. Ifj. István talán egyetlen megbeszélést folytatott le, ahol egyébként rögtön pártvezetést, miniszterelnökséget ígért a személynek, aki aztán végül is hátrált. Ez után sokat nem tett az ügyért. Az egyéb csoportok sem tudtak igazán mit kezdeni a feladattal. Annál jobban alakultak a dolgok Borsodban, illetve a borsodi vezetők által intézett országos megbeszéléseket illetőleg.

A történésekről amennyire e-mail-ben lehet, folyamatosan tájékoztattuk a vezetést, és a tervezés kérdéseiről is. Az építő jellegű hozzászólások mellett gyakran jöttek pesszimista hozzászólások, „úgysem lesz belőle semmi”, „nincs pénz, hagyjuk”, stb. Ellenkező irányú utasítás viszont nem volt. A borsodiak munkája egyre fokozódott, a központ viszont gyakorlatilag nem vállalt részt semmiben.

Augusztus közepén belső problémák jelentkeztek a mozgalomban. Konkrétan ifj. István személyét érték vádak, szervezési hibák és anyagi jellegű kételyeket illetőleg. A kérdés kivizsgálását id. István kategorikusan elutasította, ami feszültségeket állandósított a mozgalomban, pláne, hogy a vezetők véleménye gyakorlatilag semmibe volt véve.

Majd azt tapasztaltuk, hogy a vezetőség (a továbbiakban értsd ez alatt a nevezett két főt) gyakorlatilag le akarja mondani, vagy ki akar hátrálni a kezdeményezés mögül. Megrökönyödésünkre az egész úgy volt kezelve, mintha az nem a központi kezdeményezés alapján indult volna, hanem a mi magánakciónak, „amiből úgysem lesz semmi, ábrándokat kergetünk, és nagyot fogunk csalódni”. Kétségbeesetten igyekeztünk meggyőzni, hogy nem hagyhatjuk cserben a bennünk bízókat, mert ezzel végleg elúszik nemcsak a mozgalom tekintélye, de a nemzet utolsó esélye is. Végül, miután bizonyítottuk, hogy sokkal nagyobb jelentősége van a dolognak, mint a vezető gondolja, abban maradtunk, hogy folytassuk a szervezést.

Jelentős idő és energiaveszteség után, amit a belső kérdések emésztettek fel, gőzerővel folytattuk tovább a szervezést, igyekezve behozni az elmaradásokat. Ez után jöttek olyan kifogások a vezetés részéről, hogy gondok vannak a szervezéssel hiányoznak még dolgok. (Érthetően, mikor mással ment az idő, de ez semmiféle gondot nem jelentett.) Továbbá olyan állítások, hogy a részvételi szándékkal is gondok vannak, mozgalmon belül és kívül egyaránt, és a rendezvényt csak „István és embereinek” jelenléte mentheti meg. Néhány telefonhívás után kiderült, hogy ezek teljesen alaptalan állítások, minden megnevezett csoporttól készülnek. Hogy üljünk le, és vizsgáljuk ki, ki hazudik, ezúttal is elutasítás volt a vezetés válasza.

„Ennek semmi köze az értekezlethez. Egyrészt azért nincs, mert ez nem közgyűlési kérdés, másrészt viszont azért, mert csak az utóbbi pár nap eseményei tették valóban MNA üggyé. A konferenciával kapcsolatos történések negatív kihatásai miatt. István beszélt a nyíregyháziakkal, a debreceniekkel, jászokkal és a budapestiekkel. Tanácstalanok, de a Dunántúl még egységes, várják a döntést. Eddig ha csak egy félig-meddig sikeredett családi piknikként zajlott volna le az egész, az sem lett volna baj, de mivel már MNA üggyé nőtte ki magát, valamit tenni kell a nevetségességgé válás ellen. Igaz, hogy az ott összejövő szervezetek együtt sem érnek semmit, és politikai értékük is csak annyi, amennyit a jó propaganda ki tud hozni belőlük, de fiaskó esetén nagy lenne az MNA szégyene a lejáratási kampány miatt, melyet a Jobbik és a kuruc.info vezényelne le. És a fiaskó bele van programozva a konferenciába, a ravasz és kétszínű alakok tesznek majd róla hogy ez bekövetkezzen. Ez ellen csak egy jól felkészült, erőteljes politikai és szervezeti nyomással lehet sikeresen fellépni, és a dolgok mostani állása szerint ezt megvalósítani nem tudjátok. Egy hatásos szónoklat, egységes megjelenés és olyan légkör megteremtése, mely eleve kizárja a vitatkozást. Ezt nem lehet előírásokkal megakadályozni, ott kell ezt kiharcolni. Kell az ilyen erőpróba, mert ilyesmi nélkül tényleg csak egy piknik lenne ez a konferencia. Hogyan akarjátok ezt megoldani? És kivel? Ha István és az emberei nem lesznek ott, a sarokba nyomnak benneteket, még maccsotok sem lesz, mert az ilyesmiben gyakorlottak (máshoz nem is értenek). Hát ezért kellene ezt átbeszélni, mert különben csak a gondjaitok szaporodnak, és eredmény semmi. Esetleg betagozódhattok 26.alfonznak a soraikba.”

Nagyot nyelve folytattuk tovább a szervezést. Aztán jött az ukáz, ami a mostani helyzethez vezetett. Legegyszerűbb, ha ide másolom. (Ha valaki feltételezné, hogy bármit meghamisítok, bármikor felkereshet, szívesen megmutatom az eredeti leveleket!)

„Roland! A szeptember 22 konferencia 9.30-as kezdésekor elhangzó megnyitód után az MNA küldöttség vezetője, ifj.Győrkös István fog felszólalni. Ezt követően hamarosan szót kell kapnia a kommunista küldöttnek is. A többiek, mint politikailag és szervezetileg súlytalan csoportosulások, csak ezt követően mondhatják el a mondókájukat. Ez vezetőségi döntés, melyet az elmúlt időszak vitáiban nem érintett vezetők hoztak meg.”

Hamarosan fel is hívott id. István, megerősítve a fentieket. Azzal kiegészítve, hogy végül ifj. István elő fogja adni a vezetés elképzelését, ami még nekünk is meglepetés lesz. Arra az ellenvetésre, hogy az emberek úgy jönnek ide, hogy valamit már megbeszéltünk, tiszta a kép, nem akar senki szónoklatokat hallgatni, sem meglepődni, annyi volt a válasz, hogy akinek nem tetszik majd a mondóka, az elmehet haza, amúgy is mindenki jelentéktelen, ha pedig nekünk nem tetszik, kiléphetünk. Azt kérte, hogy este jelezzek vissza – tudván, hogy ez így nem kerek. Tehát egy héttel az esemény előtt át kellett volna variálnunk az egészet, vállalva azt, hogy esetleg teljesen másról fog szólni a rendezvény, mint amiért a résztvevők oda jönnek. Az után, hogy a vezetés részéről egész eddig (míg sejthető lett, hogy jó munkát végeztünk, és hatása lesz) teljesen érdektelen volt a rendezvény, és teljesen magunkra voltunk utalva! Persze, irányítson a vezetés, az a dolga – de ne egy héttel előtte jusson eszébe, segget csinálva a mi szánkból! Az emberek, akikkel egyeztettünk, bíznak bennünk – én pedig ezzel a bizalommal nem vagyok hajlandó visszaélni, a vezetés egész eddigi elégtelen hozzáállásának megkoronázásaként!

Alább id. Istvánnak írott levél.

„Tisztelt Vezető!

Szó elszáll, írás megmarad alapon a visszjelzést inkább itt teszem meg. Bizonyos dolgokat az utasítást illetőleg tisztázni kell. A Vezető is tudja, hogy nem kerek a dolog, nem véletlenül kért visszajelzést.

Tisztában vagyunk vele, hogy nem élvezzük a Vezető töretlen bizalmát - bár ez lassan már a vezetők 70 százalékáról elmondható - és érezhetően partvonalra vagyunk nyomva. A mór megtette kötelességét - a mór hallgathat! Ezen rágódni jelenleg sem időnk, sem energiánk, sem kedvünk nincs. Így csak a gyakorlati lényegre szorítkoznék, a mozgalom érdekeit szem előtt tartva.

Bár elöljáróban rögtön meg kell jegyeznem, tragikus, hogy az elmúlt idők eseményei nyomán a mozgalomban egy eddig ismeretlen hozzáállás érvényesül: mi és ti. Vagy ahogy éreztetve van: a mozgalom és Ti (azaz mi). De ahogy inkább mi látjuk: a központ és a mozgalom. Mert a vezetők 70 százaléka bizalomvesztett, de 90, sőt egyre inkább 100 százalék igényli az elodázott problémák rendezését.

Én senki nevében nem nyilatkozhatom, így a magam észrevételeit teszem meg, elsősorban a rendezvény, és annak tartalmi részére vonatkozóan. A tisztázás szándékával, a mozgalom, és elsősorban a nemzet érdekét szem előtt tartva.

A legutóbbi utasítást tartalmazott olyan kitételeket, melyek elvi és gyakorlati szempontból kérdésessé teszik a művelet sikerét.

Azzal kezdve, hogy a szervezők eszerint gyakorlatilag partvonalra lennének nyomva. Attól eltekintve, hogy az egész előkészítése jószerint csak a mi munkánk eredménye (a gyakorlati kivitelezésben már benne van a csoportok hozzájárulása, ami a későbbiekben is nélkülözhetetlen lesz), ez a továbbiakban is problémákat fog jelenteni. Ennek a dolognak a magja kétségtelenül Észak-Magyarország, ezen belül Borsod lesz. Ez nem egy olyan képlet, amit el lehet irányítgatni a fővárosból, vagy az ország másik végén lévő elefántcsonttoronyból. De még a szomszéd megyéből se nagyon. Itt jelen kell lenni! Ez nem a magunk jelentőségének hangsúlyozása, egyszerűen gyakorlati kérdés!

Arról nem beszélve, hogy akiket összeszerveztünk, bennünk bíznak, ránk számítanak. Vagy elfogadják mástól - esetleg teljesen mást, mint amit eddig egyeztettünk - vagy nem.

További problémát jelent, hogy nem tudjuk, milyen elképzelései vannak a központnak? Mivel mi sem "majd lesz valami" alapon szerveztünk, itt is kidolgozásra kerültek tervek, melyek a résztvevőkkel is leegyeztetésre kerültek. Egy héttel korábban sokat variálni már nem nagyon lehet. Pláne nem meglepetés alapon, mert annál stabilabb alapokat raktunk le. Az eddigiek alapján (melyeket mindenki elfogadott, és teljes mértékben érvényesül benne az akaratunk) az asztaltól biztosan úgy fogunk felállni, hogy egy új társadalmi-politikai alakulat született, melyet mi felügyelünk, szabjuk meg az irányát, és tartjuk kordában.

Lehet, hogy a központban kidolgozott elképzelések teljesen összhangban vannak ezekkel, de ezt tisztázni kellene. Miután itt kidolgoztunk, és részben egyeztettünk egy koncepciót, ami meglehetősen sok embert vonz, nem mondhatom azoknak, akikkel valamit leegyeztettünk, bíznak bennünk, hogy nem tudom, mi lesz. Nyilván jók a központ tervei, de mi ismerjük itt az embereket, a hozzáállásukat, mentalitásukat, mit, hogyan, mikor és milyen módon érdemes előadni nekik. Eddig a dolgaink működtek, bizonyítja ezt, hogy egyáltalán létre jöhet ez a dolog. Azt a Vezető sem gondolhatja, hogy nem az Arcvonal szellemisége és érdeke szerint dolgoztunk.

Egészen ez idáig jószerint magunkra voltunk hagyva. Onnantól, hogy jött az utasítás, hogy csinálni kellene valamit, a központ felől semmi további segítséget nem kaptunk. Még amit kértünk, azt sem. Hiába könyörögtem újra és újra, pont ahogy annak idején a Becsület Napja előtt, hogy legalább a csoportok felé menjen ki egy központi felhívás. Semmi. Ennek ellenére becsülettel elvégeztünk mindent. A rendezvény munkálataitól az egyeztetéseken keresztül a programok és tervek kidolgozásáig. Kevéssel a cél előtt mégis azért kellett harcolni, hogy egyáltalán meg legyen tartva a dolog, illetve ki ne hátráljon belőle a mozgalom. Egy héttel korábban pedig nem csak félre lennénk állítva, de egyeztetés nélkül egy ismeretlen koncepcióra kellene cserélni az eddig kidolgozott és mindenki által elfogadott terveket, kérdésessé tenni azt a stabil helyzetet, amit hónapok munkájával dolgoztunk ki.

Alapjában probléma lehet az esemény tartalmi kezelésével is. Egész eddig azt készítettük elő, és az az egész lényege, hogy egy új társadalmi-politikai képlettel rukkoljunk ki. Ehhez képest a központ által vázolt elképzelés egyfajta egyeztető üléssé minősíti át az egészet, ahol különböző álláspontokat képviselők szólalnak fel, és egyeztetik dolgaikat. Ez szép és jó (és az eredeti tervekben is szerepelt, más időzítéssel), csak akkor ebből ott az a képlet, amit mindenki vár, nem fog megszületni. Az értekezletre csak és kizárólag azokat hívtuk meg - még az eredetileg felmerülteket is rostálva, illetve átcsoportosítva - akik elhatározottak abban, hogy közös úton, egy új formában menjenek tovább, feladva politikai különállóságukat. Mindenki mást, aki bizonytalan, vagy csak szövetségesként, barátként jöhet számításba, vendégként hívtunk meg, az értekezletet követő tájékoztatóra. Így a különböző érdeklődő szervezetek, vagy akár a Munkáspárt küldötte (aki legutóbbi kérése szerint, ha szóba kerül, otthonvédőként lesz jelen).

Nem akarunk, és nem is lehetne mindent egy füst alatt lezavarni, mert a biztos helyzetet bizonytalanná teszi. A munkáspártos kapcsolat magasabb szintre emelését (amit a központi javaslat szorgalmaz) egy későbbi esemény keretében terveztük, mire mindkét fél táborában beérik rá a dolog, szerintem év eleje felé. Addigra viszont részünkről nem egy közepes létszámú szervezet fog tárgyalni egy hasonlóval, hanem addigra jóval kiszélesedettebb bázissal fogunk rendelkezni. (Ez nem álmodozás, van itt olyan kistelepülés is, ahol kapásból egy 40-50 fős helyi egyesület áll mellénk, önkormányzati képviselőkkel, helyi sajtóval, miegyébbel együtt.) Tehát most nem egy általános érdekegyeztetést kell tartanunk, hanem azoknak adni egy keretet, akik hajlandóak a mi elképzeléseink szerint dolgozni. Aztán jöhet minden tovább lépésről lépésre.

Végül, amire kénytelen vagyok kitérni, az a küldött személye. Mára gyakorlatilag az összes vezetőnk bizalmát elvesztette. Ez nem az én véleményem, nem Viktoré, nem a jászoké, nem a démonoké. Ez tény, amit a Vezető nem hagyhat figyelmen kívül, ha nem akarja tovább szítani a feszültséget. Ennek részleteire kitérni itt nem célom, mindenki el fogja mondani a véleményét, mihelyst meghallgatásra találnak. Ha nem találnak, az a mozgalom Szegedi-ügye lesz. Attól pedig mentsen az Isten, hogy ezt a mentalitás (legyen az vétlen hiba, vagy tudatos bűn) még a keretinken kívül is érvényesülni engedjük! Tovább fokozza a helyzetet, ha az ügyért dolgozókat félreállítva, színpadi kelléknek degradálva, a központ olyan embert akar a készbe ültetni, aki nemcsak hogy nem élvezi a vezetők támogatását, de az érdemi munkában sem sok része volt. A kezdeményező utasítás átadását és egy sikertelennek bizonyult megbeszélést leszámítva gyakorlatilag semmi. Utóbbi körút pedig többet ártott, mint használt.

Ha a Vezető nem zárkózik el mereven a fentiek átbeszélésétől, és van értelme, leutazunk, hogy rendezzük a dolgainkat. Ha nincs értelme, és csak elbeszélnénk egymás mellett, akkor számot vetünk azzal, hogy tud a mozgalom legjobban kijönni ebből a kellemetlen helyzetből. Vitatkoznunk felesleges, mindenkinek rámennek az idegei az őrlődésre - az érdemi munka helyett.

Végül annyi megjegyzés, hogy ez a helyzet nem lehet véletlen. Vártuk, mi jön közbe majd a rendezvény előtt, de ilyenekre nam számítottunk. Itt hihetetlen sötét erők munkálkodhatnak, ami sokkal veszélyesebb és összetettebb annál, semhogy x-t vagy y-t hibáztassuk ezért. Egyik utunk alatt beszélgettünk, hogy a rendezvénynek keresztbe lehetne (lehetett volna) tenni, ha a három szervezőt kiiktatják valahogy. Viktor azóta fel lett függesztve, az én helyzetem lassan még rosszabb lesz, Judit (aki talán kevésbé élvez védettséget a materiális támadásokkal szemben) napokig feküdt betegen. Vannak még más dolgok is, ilyen véletlenek nincsenek! Ezeket nem árt figyelembe vennünk!”

Végül utolsó esélyként vasárnap leutaztunk a központba, a levelet is útközben tudtuk csak postázni. Kértük id. Istvánt, mondja el, szerinte mit kellett volna csinálnunk, ha amit csináltunk, nem jó? Szóról szóra elmondta pont azokat az elvi alapokat, melyek szerint mi is dolgoztunk, az pedig nem érdekelte, hogy egyről beszélünk. Gyakorlatig az jött le, hogy az a probléma, hogy mi csináltuk.

Egy ponton volt eltérés, méghozzá a nemzeti kommunisták kezelése. Id. István szerint az egész lényege az ő részvételük, az összes többi „csömbörlék” (sőt, ők is, de az ő jelenlétüket lehet kihasználni). Ezért az ő elképzelésük szerint gyakorlatilag inkább egyfajta egyeztető testületről lett volna szó, esetleg valamiféle szövetségről, melynek lényege kommunisták jelenléte. Egész eddig egyáltalán nem erről szólt az egész, nem ezért hívtuk oda az embereket! A nemzeti kommunisták képviselőjét a nyilvános rendezvényre meghívtuk, tekintettel a baloldal-jobboldal felosztás felszámolását célzó törekvésre. Egyébként szemlélőként, inkognitóban kívánt megjelenni. További lépésekről is beszéltünk már, de a maga idejében!

Nos, ez nem az az elképzelés, amiért egész idáig dolgoztunk, és nem erről egyeztettünk veletek!

1. Ez egy teljesen más koncepció, mint amire mindannyian készültünk, mi egy új szervezetet hirdettünk meg, nem egy egyeztető testületet, vagy egy laza szövetséget!

2. Ennek a sikere kétséges, holott biztos álláspont bejelentését harangoztuk be!

3. A szervezők helyébe ültetni szándékozott személy saját köreinken belül is bizalmat vesztett.

4. A mindenkit lenéző mentalitásból pedig nagyon elegünk van!

Ezt mi így vállalni nem tudtuk! Nem fogunk segget csinálni a szánkból, sem hülyét azokból, akik bennünk bíznak! Mit mondtuk volna nektek: hát, nem biztos, hogy az lesz amiről beszéltünk, legyen meglepetés? Nem fogjuk a vezetőink (a szóban forgó két fő, és nem a teljes vezetés) ingadozása és felelőtlensége miatt veszélyeztetni a biztos helyzetet sem!

A hab a tortán, hogy a végén kiderült, hogy közben már tervezték a saját akciójukat, ahol gyakorlatilag egy „hasonló” ülést akarnak összehívni (az itt meglévő keretek nélkül, mert minden dolgozó vezetőt kitúrva képtelenek lennének összehozni egy épkézláb rendezvényt), ami a fentebbi elképzelésükre alapul. Az sem baj, ha a nemzeti kommunisták ezt nem akarják, mert alapítanak maguknak (!) egy kommunista pártot hozzá!

Mi folytatjuk, amit elkezdtünk! Nincs más választásunk, nem hagyhatjuk cserben azokat, akik bennünk bíznak! A mozgalom borsod megyei tagsága teljes egyetértésben jelen lesz. De könnyen lehet, hogy a tiltás ellenére más csoportjaink is. Eddig is mi dolgoztunk, az a mozgalom mi vagyunk. Valakinek most ér véget a küldetése, másoknak most kezdődik! A Magyar Reményért!

Éljen Magyarország!

Ui.: Tudjuk, hogy az aknamunka tovább fog folytatódni, és a fentieket is igyekeznek kimagyarázni. Mindenki döntsön józan esze, tiszta szíve és lelkiismerete szerint, a Jóistentől áldottan!

A Győrkös bt. ajánlata: kifordulós köpeny

Akik ismerték Győrkös Istvánt (nyugodjék békében), azok nap mint nap láthatják, miként fordít köpönyeget, lassan szinte mindennek ellent mondva, amit eddig állítólag, mint az MNA hajdani vezetője képviselt. Hogy azokat se tudja megvezetni, akik kevésbé ismerik, legfeljebb mindenkit leszóló írásaival találkozhattak korábban a Jövőnk.info-n, Kassai Ferenc név alatt, segítünk a hazug ember utolérésében. A kifordulós köpönyeggel (ismeretlen okból - hacsak nem a mindenáron korábbi bajtársaival való vitatkozás a cél) most épp Jobbik-barát külsőt igyekszik magára ölteni, hogy megtévessze a nyilván sztálinista "szélsőjobbra" vágyó jobbikos tömegeket...

De íme néhány, akkor még nagyon jellemző mondat, ugyanattól a személytől. A köpönyeg másik oldala.

"A Jobbikot lényegében azért hozták létre, hogy a nemzeti jellegű szociális eszmeiségű pártok (hungaristák) térnyerését megakadályozzák..."

"Tehát közös érdekünk lenne (a kommunistákkal!!! - szerk.) a Jobbik és a Szolidaritás háttérbe szorítása."

"Vonáék megirigyelhették a zsidó Tasnádi Péter kérészéletű tündöklését az utcai harcosainak az élén, és helyére pályáznak. Csakhogy Tasnádi azóta is börtönben van, és ezt a sorsot csak úgy lehet elkerülni, ha a weimari köztársaság idejéből ismert valódi harcokká fejlesztik az utcák birtoklásának műveleteit. Ettől viszont nem kell tartani több ok miatt sem. Mindenekelőtt az általános impotencia és a gyávaság miatt."

"Mindkét párt (Munkáspárt 2006 és Jobbik - szerk.) vezetősége teljesen elzsidósodott (ha nem is egyforma mértékben) ezért bármit is mondanak, semmit nem kell elhinni nekik. Hazugság minden szavuk. Akár nemzeti, akár internacionalista a retorika."

"A párttagság véleményére pedig nem adunk. A tanítvány nem lehet különb mesterénél, a párttag a vezetőinél. Mindenki olyan, mint az, akit szolgál. Mondják, hogy a Jobbikban sok jó ember van. Mi az, hogy jó ember? Jó szándékú? A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Vagy talán a butaság mentőkörülmény...."

"...rámutatunk végzetes hibáikra, tévedéseikre. Mondhatnánk, hogy javító szándékkal tesszük, de nem mondjuk, mert azok az idők amikor ez még javíthatott volna valamit, elmúltak. Csapásmérő szándékkal mondjuk..."

"És még azt is a tudomására hozzuk a cseppet sem tisztelt jobbikos társaságnak és cinkosaiknak, hogy ha eljön az igazi rendszerváltás ideje, az MNA-val úgy számoljanak, mint egy mindenre elszánt ellenséggel."

"Most ellenségek vagyunk és azok is maradunk, és ezt vegyék tudomásul a beírogatók is. Ezért a Jobbikot pártoló írásaikra, érveikre nem vagyunk kíváncsiak, teszünk rájuk. Ha tovább is írogatnak, olvasatlanul a kukába kerülnek a Jobbikot reklámozó leveleik."

"Ezek után mindazok, akik tovább tolják a Jobbik szekerét, a cionliberálisokat támogatják."

"A Jobbik elvakultjai a külvárosi lumpenek, akiknek lényeges az, hogy legyen még egy jól behatárolható társadalmi réteg alattuk, náluk jóval lejjebb. A cigányság, és egy-két közutálatot kiváltó zsidó. A Jobbik ezt szállította számukra, így teljes a megelégedettség. Azt, hogy ebből hogyan lesz nemzetmentő, nemzetépítő program, senki nem tudja."

"A vezetők alkalmatlansága a kisebb baj, a nagyobb az, hogy a mögöttük álló társaság sem alkalmas semmire, így képtelen a vezetőit jó irányba eltolni. Ezért politikai kultúráról nem beszélhetünk, de totális politikai csődről igen."

"a Jobbik egy üzleti vállalkozás, politikai álcaruhában."

A néhány hirtelen összegyűjtött megnyilvánulás elég jól érzékelteti, hogy a bt. újraírt előadása nem kerek! A "nincs közünk a Szegedi-ügy kiszivárogtatásához" (egyébként szintén érthetetlen), hasonlóan komponált színdarab kulisszatitkairól később.

Ilyen nyilvánvaló és gusztustalan köpönyegforgatáshoz viszont már ritka nagy szarházinak kell lenni!

Az idézett cikkek:

http://jovonk.info/2011/12/08/vilagnezeti-vagy-moralis-kulonbozoseg
http://jovonk.info/2012/01/15/jobbikos-levelezoknek-egy-tanacs
http://jovonk.info/2012/03/31/valasz-az-ertetlenkedoknek
http://jovonk.info/2012/05/20/az-utolso-felvonas
http://jovonk.info/2012/07/25/igazsag-es-az-ervenyesules

Kinek érdeke a Jobbik gyengítése? - Győrkös István válaszol

A Győrkös bt. honlapján a kétfő.net-en jelent meg egy cikk "Kinek érdeke a Jobbik gyengítése?" címmel. A cikket a linkre kattintva elolvashatja akinek van gyomra hozzá. A kérdésre maga Győrkös István alias Kassai Ferenc adja meg a választ egy 2012 júliusában megírt levelében. Amennyiben a bt tagjai hamisítást kiáltanak, úgy örömest megküldjük a nagyobb híroldalaknak az eredeti levél (fejléces) forrását és egy csinos képernyőképet is az eredeti levélről. :-)

"Feladó: István Győrkös <gyorkos.istvan@arcvonal.org>
Dátum: 2012. július 21. 15:31
Tárgy: Válasz a jobbikos levelezőknek. (átnézni, kiigazítani, javítani).
Címzett: "szerkesztőség Jövőnk.info" <szerk@jovonk.info>


A szerkesztőségbe érkeztek olyan kérdések, hogy miért a Jobbik ellen lépünk fel, amikor vannak nála sokkal veszélyesebb ellenségei is nemzetünknek? Vannak bizony, de nem a mi (a nemzeti-hazafias) térfelünkön, és addig, amíg itt nem alakul ki egy közös nevező, hatékonyan és a győzelem reményével nem állhatunk ki az igazi ellenség ellen. A Jobbik háborút kezdett az MNA ellen akkor, amikor a kuruc.info honlapon az MNA árulóinak felületet biztosított és átvette, majd ellenpropagandájában hasznosította azok hazugságait. Hibás helyzetértékelésből adódó cselekedetnek tekintettük ezt a műveletet, mellyel a Jobbik szövetségeseket remélt szerezni. Azok közül, akiknek akkor kedvezni akart, már egyetlen egy sincs a Jobbik támogatói között, tehát nem maradt más, mint egy ezzel szerzett ellenség.

Az áruló mindig áruló marad, soha meg nem változik, ezért velük szövetkezni életveszélyes őrültség. Erre talán már a Jobbik is rájött. Azt a véleményünket viszont, miszerint a Jobbik rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és ez vezetett az árulókkal való szövetkezéshez, a közelmúlt eseményei miatt felül kellett bírálnunk. Nem rossz helyzetfelismerés volt az oka a kezdeti MNA ellenességüknek, hanem a háttérerők elvárását teljesítette. Kezdettől fogva az volt a cél, hogy minden más hazafias-nemzeti csoportosulást vagy szétforgácsoljanak, vagy légüres politikai közegbe kényszerítsenek. A szétforgácsolási műveletet beolvasztással kezdték, majd belső bomlasztással, intrikákkal és egyes megvásárolható személyekkel olyan feszültségeket generáltak, mely az eredeti egységet teljesen felbomlasztotta. Ezt nem csak a szkinhed, betyársereges, hunniás kis (lényegtelen) társaságokkal, hanem a jóval nagyobb erőt jelentő Magyar Gárdával is sikeresen hajtotta végre. Az MNA keményebb diónak bizonyult, ezért hiteltelenítéssel, rágalmazással, hazugságokkal igyekeztek politikai vákumba kényszeríteni. Ez volt a legnagyobb tévedésük a helyzetfelismerés terén, amit ma már tudomásul is vettek. Az MNA-t is az egyáb kisebb társaságokhoz hasonlónak gondolták, és ilyen taktikát is választottak a felszámolására.

Fogalmuk sem volt (és valójában ma sincs) arról a szellemi és szervezeti fölényünkről, mely ezt a műveletüket nem csak kisiklatta, hanem ellenük is fordította. Semmilyen módon ártani nem tudnak, ellenben mi sok olyan kellemetlen információval rendelkezünk, melyeknek a nyilvánosságra hozatala rendkívül sokat árthat a Jobbiknak. Példa erre a Klein-Szegedi ügy, mely csak azért került a nyilvánosság elé, mert Borsodban igen erőteljes MNA ellenes tevékenységet észleltünk. Most ennek vége, mert a maradék energiáikat kénytelenek az egykor legerősebb, mára viszont romokban heverő Jobbikos megyei szervezetek újjáépítésére fordítani. Nem fog sikerülni.

A Jobbikot a cionista-liberális támadások csak erősítették, mert a megtévesztett közvélemény ezt hitelesítésként kezelte. Nem egy esetben a Jobbik vezetősége olyan provokatív rendezvényeket szervezett ennek az érdekében, melyek valóban nagy botrányokat keltettek a cionliberális oldalon, de mindig az egyszerű pártkatonák, gárdisták fizették meg az árát. A cionliberálisok által botránynak bemutatott műveletek azonban csak műbotrányok voltak, előre lebeszélt forgatókönyvek alapján történtek. A cionistáknak kell egy jól kézben tartható "szélsőjobboldali" párt, mely lenullázza, totálisan impotenssé teszi a hazafias erőket. És ezt a régi, jól bevált módszer szerint így kell felépíteni.

Ma már teljesen tisztán látjuk a Jobbik létrehozásának és fenntartásának valódi okait, ezért nem is teszünk lépéseket a kibékülés irányába. A Jobbik kezdte meg a háborút a kuruc.info honlapon, nekik kellett volna legalább elnézést kérni a hazugságok nyilvánosságra hozatala miatt. Ezt egy személy a kuruc.infótól meg is tette, de a hazugság terjesztőinek az elítélése elmaradt, helyette a Reiner és a Balasi ügy tovább mérgesítette a helyzetet.

Ha háború van, akkor háború van. Mi nem vagyunk választási párt, nem igyekszünk szavazókat szerezni, ezért nem is nagyon érdekelnek a közvélemény-formálásnak azok a praktikái, melyek ellenünk irányulnak. Az igazságot akarjuk és fogjuk is érvényesíteni, és még akkor is, ha ez súlyos gondokat okoz egyeseknek.

Azt viszont, hogy milyen bajban vannak, legjobban Klein-Szegedinek az a nyilatkozata bizonyítja, miszerint az MNA külföldi és belföldi titkosszolgálatok megbízásából cselekszik. Nincs új a nap alatt, és ezt Csurka már eljátszotta 2000-ben, minden eredmény nélkül. Illetve valami eredmény azért volt, de nem a csurkai elvárások szerint. Szétesett a MIÉP Ifjúsági Tagozata, több alapszervezetet felszámoltak, és olyan lejtőre kerültek, aminek következtében eltűntek a politika porondjáról. A Jobbikot most Klein-Szegedi, Reiner és Balasi (három zsidó) vitte be ebbe a zsákutcába, a leplezetlen, gyűlölködő MNA ellenességükkel.  Felbomlani azért nem fog, mert a háttérerők ezt nem engedik (elég sokba kerültek eddig is), de azt amiért létrehozták, végrehajtani már képtelen lesz.

Röviden ezek azok az okok, amiért a Jobbikot nem tekintjük nemzetérdekeket képviselő, valódi hazafias tömörülésnek. A tényközlést egyesek csak akkor nevezik támadásnak, ha takargatni valójuk van. Nem arra törekszenek, hogy minden tettük, és minden párttagjuk megfeleljen az erkölcsi elvárásoknak, hanem az a fő szempont, hogy honnan jön valami pénz, és mert minden ennek van alárendelve (a Jobbik esetében már a kezdetektől), törvényszerűen bekövetkezik az erkölcstelen (mert az igazságot nélkülözi) tettek sokasága. Amiket bizony takargatni kell. Az MNA azért hozza ezeket nyilvánosságra, azért mutatunk rá ezekre a súlyos hibákra, mert a nemzeti-hazafias közös nevező ellenkező esetben minket is besorolna, besodorna ebbe a kategóriába. Tehát nem a Jobbikot támadjuk, hanem a hibákra rámutatva, azokat elutasítva önmagunkat emeljük egy különb szintre. Mivel azonban háború van, azért levelezői számonkérésnek -különösen kívülállók, pláne jobbikosok esetében- helye nincs."

A levélből született cikk a Jövőnk.info oldalon az alábbi címmel érhető el: "Válasz a jobbikos levelezőknek"

Győrkös szavait idézve: "Ezért mindazok, akik a Jobbik ellenében gátlástalanul politizálnak, vagy Jobbik ellenes személyekkel, társaságokkal szövetkeznek, a cionista liberálisok malmára hajtják a vizet."

Szóval amikor ő maga irányította a teljes nemzeti oldal elleni köpködő hadjáratokat, amikor a "hármak bandájának" többszőri kérése ellen is a hazafias magyarokat nevezte meg az MNA fő ellenségének, akkor minden rendben volt. Amikor kicsúszott a kakissá lett trón a segge alól, akkor a saját piszkát már a jobbikosokba dörgölné.

Győrkös szavai: "Egyszer már üzentünk a jobbikosoknak, és most megtesszük ezt másodszor is: Elítéljük és rendkívül piszkos műveletnek tartjuk azt, amit az MNA-szakadárok a Jobbik ellenében művelnek."

Hát csak tessék üzengetni, majd mi is segítünk benne, hogy biztosan meghallhassák a két fős bt. halk nyüszítését!