Esküszegés, hazudozás, spicliskedés – avagy miből lesz a büdösbogár?

Csak hogy szó ne érje a ház elejét és kifinomult modorunkat, először is elnézést kérünk, hogy megkésve szervírozzuk az újabb picsán rúgást… De bevalljuk töredelmesen, egyrészt nem vagyunk naprakészek hígfőd történéseiből. Másrészt pedig, a megszólított bajtársak egyszerűen válaszra sem hajlandóak méltatni a legutóbbi agymenést.

A mozgalom menesztett vezetője, az esküszegését firtató felvetést megkerülve igyekszik elmismásolni a kérdést. „De hát az akkor volt…” „…de hát Ti is…” Közben pedig – mondhatni már, rá jellemző módon – csípőből hazudik, (vélt) neveket tereget, és olyan, roppant magas kulturáltságra és kifinomult modorra utaló kifejezésekkel igyekszik velőssé tenni – egyébként üres és híg – mondanivalóját, mint „borsodi fenegyerekek”. (A borsodi fenegyerekekről annyit, hogy míg a fene nagy lendülettel dübörgő – és vörösödő – Györkös-klub nagy erőlködve öt csoportot tudott felsorolni maga körül országosan (!), addig az Arcvonal – amiből az öreget kiakolbólintották – csak Borsodban hét csoporttal rendelkezik, nem számolva az alakulóban lévő ózdi csapatot.)

Először is, tegyük helyre a csúsztatást, amivel az öreg a saját esküszegését, az MNA eredeti szellemiségétől való elfordulását igyekszik relativizálni. Az állítás: „Ti is (1) paktálni akartatok a kommunistákkal, (2) de nem jött össze, (3) nem nyertetek bebocsájtást, mer’ (4) mi vagyunk csak tárgyalópartnerek”.

Na, szedjük szét az öreget! Pontról pontra.

(1) Amikor annak idején az MNA – még épelméjűnek vélt – vezetőjénél elkezdődött ez a kommunista mizéria, még senki nem sejtette, hogy ez idáig fog fajulni. Csupán akkor vált nyilvánvalóvá, mikor a szilvásváradi konferenciát (melynek célja az új nemzeti politikai erő életre hívása lett volna), annak kapujában, erre a célra akarta beáldozni. Ekkor mondtak a szervező borsodiak először, de annál határozottabban nemet.

Az eredeti retorika szerint a kommunisták irányába kifejtett behatás és propaganda célja az volt, hogy a hagyományos, és a napi politika szintjén elavultnak tekinthető baloldal-jobboldal alapú társadalmi megosztást áthúzzuk, és új, erkölcsi alapokra helyezzük a küzdelmet. Az erkölcsi alapokra helyezkedés viszont, tekintve a kommunisták materializmusát, szemben a mi idealizmusunkkal, nem tőlünk követelt volna igazodást… Szó sem volt a történelem (bár az öreg vonatkozó írásai egyre nehezebben voltak magyarázhatóak), pláne a Becsület Napja szellemiségének átírásáról, a szemben álló hadviselők (mondjuk ki, írjuk le: a keresztény Európát védő keresztesek és az istentagadó, Európát végigerőszakoló leállatiasodott vörösök) egyenrangúsításáról. Ahogy „bolsevik kiválóságokról”, és vörös sólyomról sem. (Akkor még az öreg László Andrást olvasott – meglepően sok, és meglepően hasonló eszmei és retorikai elemre ismertünk rá utóbb dr. László András professzor úr írásait tanulmányozva, korábbi keltezéssel – nem Marxot.)

Tanulság: Sem politikai aktivistáink, sem a mozgalom egésze nem akart paktálni a kommunistákkal.

Végszó: Györkös hazudik!

(2) Ezért az öreg – akkor mint Vezér – törekvéseit értelemszerűen támogatta, utasításait végre hajtotta a mozgalom. Sőt, a ma mindennek lehordott politikai aktivisták jóval többet is tettek – az öreg teszetoszaságát ismerve e nélkül álmodozás szinten maradt volna az egész (ahogy aztán hamar oda is süllyedt vissza). Az Arcvonal nevét és nézeteit hamarosan általánosan ismertté tették az internetes kommunista fórumokon, hovatovább a legismertebb és legnépszerűbb oldalukon rendre megjelentek általuk álnéven írt cikkek, sőt a Jövőnk.info-ról is kerültek átvételre anyagok. Mindezt a saját szellemiségünk megtagadása, balra hajlás nélkül. Egyes vájt fülű bolsevisták félre is verték időnként a harangot: „oké, oké, szocialista a retorika, de nemzeti! Ezek kőkeményen nemzetiszocialisták!” (Egyébként az öreg, aki korábban szinte tiltotta a fórumozást, később maga is megdöbbentő lelkesedéssel vetette bele magát a komcsikkal való virtuális trécsbe.)

Menjünk tovább! Mert az internet világán túllépő, élő kapcsolat sem az öreg vagy fia szorgos munkájának gyümölcse volt. Bár külsős köreinken (Szabad Riport) keresztül volt kapcsolat, azonban a közvetlen kapcsolatfelvételig (az elméleten soha túl nem mutató impotenciából adódóan) az öregnek eszébe sem jutott eljutni. Ezt szintén az utólag minden semmirekellőnek lehordott politikai aktivisták tették meg, méghozzá nem is akármilyen szinten. Megjegyzendő azért, hogy az első találkozó után a beszélgetőpartner a következő konzekvenciát vonta le: „Teljesen jó, amiről beszéltek, de a találó kifejezés nem a nemzeti kommunizmus, hanem – eltekintve a történelmi vonatkozásoktól – nemzeti szocializmus (!)”.

Ilyen előzmények után kapott meghívót küldöttük a szilvásváradi konferenciára. Vendégként, a nyílt programokra. Maga is így kérte, nem hivatalosan megjelenve. Ennek ellenére az öreg a konferencia előzetesen kitűzött, és mindenkivel egyeztetett és mindenki által várt célját áthúzva, be akarta erőltetni a kommunistákat az új szervezet alakuló megbeszélésére, sőt őket akarta központba helyezni. „Az összes többi szervezet nem számít!” Ha pedig a kommunisták sem táncolnak úgy, ahogy ő fütyül, „akkor azok is idióták”. Már pedig nem táncoltak volna, ahogy utóbb sem tették. De az új politikai szervezet életre hívását várók sem repestek volna az örömtől. (Tragikomikus epizód, hogy az egyik szerveződés vezetője, mikor állt a bál a konferencia körül, pontosan a kommunista részvétel miatt határolódott el – tőlünk! Címerük pedig a mai napig ott díszeleg a konferenciát balról elszabotáló családi bt. oldalán…)

Tanulság: Ha nem is paktálás, de összejött. Hovatovább ennek köszönhetitek, hogy egyáltalán veletek is szóba álltak, mert a később erősen lezsugorodott klub aligha lett volna tárgyalópartner!

Végszó: Györkös hazudik!

(3) A Munkáspárt vezetőségi tagjának kilakoltatása elleni tüntetésen, ahogy arról annak idején be is számolt a Jövőnk.info, valóban megjelent a Magyar Remény két aktivistája. Pontosabban három. Már csak azért is, mert a harmadik aktivista, a Magyar Remény Közösség alapító tagja, Dabasi Tamás volt a tiltakozó akció tulajdonképpeni központja. Hovatovább a kilakoltatás megakadályozása pontosan Tamás és munkatársainak köszönhető, a többi már csak körítés volt. Erről persze diszkréten hallgat a hazugsággyár!

Ezután persze az sem meglepő, hogy a mániákus hazudozók állításaival ellentétben az MRK küldöttsége a rendezvény után tiszteletét tette Kovács István házában. A kapuban tipródó Györkös-klub előtt. Mivel befelé, kifelé találkoztak, ez aligha kerülhette el a figyelmüket. F. Andrissal pedig a lakásból kilépve találkoztak szembe, váltottak is néhány szót. (Barátságosan, akkor szemtől szembe valahogy elfelejtette, hogy bajtársaink mindenféle rohadék árulók…)

Az illetékessel egyébként a további tárgyalást nem erőltettük, tekintve, hogy a bt. ország-világ előtt erősen más ízt adott ennek a vonalnak. A Györkös-klub elbírálását pedig józan ítélőképességére bíztuk.

Tanulság: Szemrebbenés nélkül leírni olyat, amiről tudnivaló, hogy nem igaz?!

Végszó: Györkös hazudik!

(4) Nos, hogy ti mennyire vagytok tárgyalópartnerek, azt nagyszerűen megmutatta az eltelt idő! Az aktivistáink által kezdeményezett kapcsolattal semmit nem tudtatok kezdeni! Egy alkalommal sikerült a vörös zászló alá sorakozva hülyét csinálni magatokból. A kapcsolat azóta láthatóan elhalt. (Sejthetőn a jól megszokott pökhendiségnek köszönhetően.) A tervezett „hazafias” szövetségből nem lett semmi. De még az alternatívaként elgondolt saját kommunista pártot (!) sem sikerült összehozni. Mert impotensek vagytok! (Na, nem az a pár fős kis csapat, akik – pont úgy, mint korábban mi – lelkesen a kezük alá dogoznak, ötletelnek. Ők majd megszokják, hogy amit nem ők csinálnak elejétől a végéig – magukban! – az nincs. Ha pedig végigcsinálják, akkor a végén húzza át a családi bt.) Az összes politikai „siker” egy kommunista honlap, amit annyira sem megy kézben tartani, hogy a Becsület Napját és az azt megünneplőket ne szólják le, igazi bolsevista szájízzel. Gratulálunk!

Tanulság: Nem vagytok ti tárgyalópartnerek sehol, senkinek!

Végszó: Ki az a Györkös…?

Négy állítás, négy hazugság. Jó jellemrajz. És ezután mi jön? „Az áruló esküszegők, meg a szekta…” Előbbi azon túl, hogy lejárt lemez, igencsak megkérdőjelezhető „érv”, annak tekintetében, hogy az eredeti szellemiségtől bizonyítottan nem mi tértünk el. Utóbbi témában pedig már a hazugság minden lehetséges határát átlépte az öregúr. (Megjegyzendő, hogy vonatkozó legutóbbi épületes írásával szemben, ami szerint itt mindenki szektás, és transzba esve csókolgatja egy jósnő ruháját, az egész vezetőségből két ember járt a szóban forgó hölgynél, egyik kritikus nézőpontja okán, melyet meg is őrzött. A végszó a szokásos…)

Pár szót kell még szólnunk a klub szenvedő állományához.

Fiúk!

Egyszer már felvetettük, de vagy Ti nem tudtátok kellően szívhez szólóan továbbítani vezéreteknek, hogy nem akartok feltétlenül bíróságra járkálni, ha rosszra fordulna a világ, vagy az olyan sügér, hogy nem képes szem előtt tartani a „sajátjai” érdekeit sem. (Azon, hogy benne sem becsület, sem minimális etika, de még betyárbecsület sincs, nem csodálkozunk. Bolsevikéknél nem dívik.)

Ezen a térfélen már folynak bírósági perek. Az öreg által kidobált (vélt) neveket tartalmazó írások pedig a bíróság asztalán vannak a bizonyítékok között. Mivel kikerültünk a Györkösék legfelsőbb politikai körökhöz kötődő családi kapcsolatai (!) által nyújtott védőernyő alól, meg sem fogunk lepődni az újabb és újabb eljárásokon. (A szóban forgó családi kapcsolatokra tett célzásokat illetően, melegen ajánljuk nem vergődni és nem tiltakozni! Eddig kizárólag azért nem hoztuk ezt nyilvánosságra, mert nem politikai érdekünk ártani vele a másik érintett félnek. De ne adjisten, egyszer bal lábbal kelünk, pláne ilyen teregetős firkálmányok után, aztán lehet majd magyarázkodni!) Esetleg Ti is be akartok szállni?

Bár egyszer már kérdeztük (páran azért el is szégyellték magukat), de ismételten: mit gondoltok, nekünk meddig tartani kiteregetni a Ti neveiteket? A szerkesztőkét, a politikai aktivistákét, azét a pár csoportvezetőét? Persze nagyon jól tudjátok, hogy mi ezt az életben nem fogjuk megtenni. Sőt, szabadságunk árán is fedeznénk benneteket. Nem azért, mert annyira értékeljük, hogy hazugságokhoz asszisztáltok (több esetben tudván tudva!). Egyszerűen becsületből. Ha esetleg a vörös képtelenség és hazugságok ködfüggönyén keresztül rémlik még valamelyikőtöknek ez az erény, hassatok már oda a vén büdösbogárra, hogy fogja be a pofáját! (Mivel Györkös személye a ’90-es évektől ismert, és ma is havonta kétszer világgá kiáltja, hogy ő az MNA, ezért nevesítése evidens – ellentétben az általa folytatólagosan elkövetett teregetéssel.)

Végül pedig részvétünket fejezzük ki a klub jobb sorsra érdemes, lelkes állományának! Munkátokat figyelemmel kísérjük, elismerjük, de nem irigyeljük! Meghasonlás lehet meggyőződésbeli munkát végezni úgy, hogy közben rendre hazugságukba és ellentmondásokba ütköztök! Szívetek joga, nem ítélkezünk rajtatok. Mindenesetre, ha 2012 őszén a mozgalom vezetése úgy nyeli be az igazságtalanságot, hazugságokat és elhajlást, ahogy azt Ti teszitek, akkor a jelvényünk (amit nálatok lassan kilóra adnak) valóban csak wc-papír csomagolást érdemelt volna. Nem így lett. Mert esküt tettünk, az igazság szellemiségére. Amitől bizony nem mi tértünk el!

Egy idevágó történet a világháború idejéből. Bizony, az SS-ről, mert nekünk a legutóbbi időkből továbbra is a nemzetiszocialista hősök maradnak a történelmi példaképeink. A sárba fulladt „Tavaszi Ébredés” hadművelet után Hitler dühében árulásnak minősítette a kudarcot, és azt az utasítást adta, hogy fosszák meg a katonákat az elitcsapatok nevét viselő karszalagoktól. A tisztek megtagadták a parancsot. A karszalagok maradtak, Joachim Peiper SS-Standartenführer viszont alakulatának kitüntetéseit egy éjjeliedénybe (!) összegyűjtve küldte vissza Hitlernek. A bilit a Götz von Berlichingen hadosztály karszalagjával kötötték át. Az üzenet egyértelmű volt, közismert lévén a történet: Götz von Berlichingen lovag azt mondta ugyanis egyszer a bambergi püspöknek: „Nyald ki a seggem!”

Nyugodtan magára veheti, akinek inge! Így, mellébeszélés, finomkodás, virágnyelv nélkül! Mert ez nem egy leánynevelő intézet. A kivénhedt, pityergő széplelkeket meg magasról lesajnáljuk!

Bár Györkös nagyon szeretné kikerülni a kérdést, és elterelni erről a figyelmet (majd jön ismét a lejárt lemez a galád árulókról, szektákról, meg miegyébről), de jegyezzük meg újra: Györkös István megszegte az esküjét!